A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
FEJŐS Zoltán: Kivándorlás Amerikába a Zemplén középső vidékéről
298 FEJŐS ZOLTÁN Iván. 19 Alapvetően a szájhagyomány, különösen az amerikás népdalok alapján írja le a kivándorlás menetét, jellegzetességeit, elsősorban arra törekedve, hogy az évtizedek homályába veszett jelenség hangulatát idézze föl. Viszonylag nagyobb az érdeklődés az amerikás népköltészet iránt. A népdalok hátterét felvillantva a legtöbb közlemény, értékes adatokat nyújt a kivándorlók életmódjához is. Vargyas Lajos éppen az Abauj megyei Áj falu népköltészete vizsgáltakor érintette az amerikás népdalok néhány problémáját 203 . Minél előbb szükség lenne azonban az amerikai népdalanyag kötetben történő közzétételére és teljes folklorisztikai feldolgozására is. 20 Mint látható, forrásanyagunk igen változatos, bizonyos szempontból csak nehezen felhasználható. Ennek ellenére úgy érezzük, a lokális vizsgálat, analógiák és általános megfigyelésekkel történő párhuzamba állítása mellett, lehetőséget ad arra, hogy a magyar kivándorlási mozgalom általános tendenciáit részben földerítsük. Tehát a módszert határozottan az általánosítás felé törekvés jellemzi. TERÜLETÜNK KIVÁNDORLÁSA AZ ORSZÁGOS NÉPMOZGÁSBAN Vizsgálatunk bázisát jelentő falvak döntően a hajdani Abaúj-Torna és kisebb mértékben Zemplén vármegye területéhez tartoztak. A következő statisztikai jellegű rész célja, hogy e területek kivándorlását számszerűleg is belehelyezzük az országos népmozgásba. 21 Távolról sem törekedve teljességre, csupán a főbb mozzanatok jelzésére szorítkozunk. Tudjuk, hogy a vándorlási mozgalomban a parasztság részvételi aránya rendkívül magas, a becslésektől függően 68—90%, esetleg még ennél is több. 22 Abaúj és Zemplén megye egyértelműen agrár jellegéből fakadóan, az általunk vizsgált falvak kivándorlói szinte kivétel nélkül a parasztság sorából kerültek ki, arányuk erősen megközelíti a száz százalékot. 23 Világos, hogy e két megye kivándorlása is, mint sajátos parasztprobléma jelentkezik. 24 19. Balassa I., 1975. 20.a Vargyas L., 1941. különösen 19—20. és 30. 20. A kérdéskör irodalma egyre terebélyesedő. Legfontosabb publikációk — mind további irodalommal: RickertE., 1920.; Gy. Körmendi M., 1965.; Ortutay Gy—Katonai., 1970. 639—649.; Gunda B., 1970.; Balassa I., 1975. Újabban Nagy D., 1977. és Ujváry Z., 1977. 56—60. és 370—380. A kézirat lezárása után jelent meg Nagy D., 1978—1979. gyűjteményes kötete, amely problémái miatt nem jelentheti e kérdéskör végleges megoldását. 21. Az országos viszonyokhoz lásd az eddigi történeti irodalmat, különösen Rácz I. 1971. A ki- és visszavándorlás a számszerű adatok tükrében c. fejezetét. A hivatalos statisztikához vö.: Stat. Közi. Új sorozat 67. Bp., 1918. 22. A hivatalos statisztika 65,4%-nak veszi a parasztok arányát. Hoffman G.-né, 1912. 750. 86%; Piványi, é. n. 19.: 75°/ 0 ; Polányi J., 1964. 249.: A felvidéki megyékben az őstermelők mindenhol meghaladják a 80%-ot.; Rácz I., 1965. 458—60.: legalább 90%; Puskás J., 1974. 33.: 68%. 23. 1905—1907 között az Abaúj megyei kivándorlók 72,3%-a őstermelő, 15% napszámos és 4,3% cseléd, összesen paraszti eredetű 91,6%. Zemplénben 94,2%. Stat. Közi. 57. táblázat. 24. RáczI., 1965. 460.
