A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség

A MISKOLCI FÉSŰS MESTERSÉG 289 22. kép 23. kép gen munka árulását: „.. .ez naptól fogva Miskolczi Céhbeli Mester embereken kívül kész munkát venni szabad nem lészen á ki pedig vészen és árulja akárhol fog büntetődni 2 Rft." Az 1829-es végzés hatástalanságát kell feltételeznünk abban, hogy 1834-ben ismét hasonló értelmű határozat születik, megerősítendő illetve megszorítandó az előzőt: „.. .a Ns Czéh egyesült akarattal határozta, hogy az vidéki munkának meg vétele köztünk való Árulása törvényesen el tiltatott oly móddal hogy ha valaki közzülünk ezen elhatározás ellen dolgozni bátorkodna, annak büntetése 2 pengő forint lészen." A fésűsök árulóhelyéről pontos ismereteink nincsenek, arra csak egy panaszos levélből következtethetünk, melyet 1836-ban a céh a prefektushoz intézett: „.. .Minek utánna a Főbb rendelések folytában az áruló Hely Színek a nagy piatz Uttzának a burkoltatása végett más helyre rendeltettek, mink pedig alól írtak leg inkább oly helyre rendeltettünk, a hol műveinket nem árulhattyuk, leginkább is azért hogy a műveinket más helyeken is lehet vásárlani, t. i. Boltokba és a kint árulló Kalmároknál. Azért is, minthogy minnyájan adó-fizető Emberek lévén, az adót és mindennapi élelmönket egyedül a kézi műveink után nyerhettyük meg — így tehát: más egyéb mesterműveket a millyen a kalap, suba, vagy csizma, azokat tsupán a művészeinél lehet venni és szerezni, de a mi műveinket a mint fellyebb írva vagyon, más helyeken is. Annál fogva egy világos helyen á hol a gyövő menő nép jár... Méltóztasson részönkre más árulló szín helyet kegyes hatalma folytában ki rendeltetni — úgy mint a tekintetes Póts András Capitány Úr Háza mellett a Veres Híd felé, vagy pedig ha lehetsé-