A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség
288 FÜGEDI MÁRTA az Céhbe." A szabályzatokban foglaltak betartását bizonyítják a jegyzőkönyv adatai is, mely szerint a legények szabadon mondatása és a céhbe való felvételük között általában 5—6 év a különbség. A céhbe való felvétel, a mesterré válás feltétele a remekmunka bemutatása. A belépéskor a jegyzőkönyv szerint 7—15 Rft-ot fizettek a céhtaggá válni akarók, többször szerepel 1 Rft elkönyvelése is „köszöntőpénz" címen. A miskolci fésűsök 1822-ben határozatot hoztak arra is, hogy „ennek utánna a remekelés meg nem engedődik egyébkor, csak vízkeresztkor." A remek munka részletes előírását is ismerjük a jegyzőkönyvből. 1820-ban készült a céh végzése a „remeket készítő ifjúnak", mely szerint a felvételhez az alábbi termékekből kell készítenie a legénynek: 1. Egy pár Lófésű 2. Egy pár Nagymagos egyik ritka a másik sűrű 3. Slipkaszti bontó sűrűjével edgyütt a fejét a bontónak kifaltzolva 4. Egy félritka bontó sűrűjével edgyütt 5. Egy pár Frizér az edgyike ritkával görbe párkánnyal 6. Egy pár Görbe edgyike kimetélve ritkára 7. Másik pár görbe az edgyike sűrű foggal, másik félritka 8. Sűrűbontó hozzá való sűrűvel 9. Egy pár Hajakasztó edgyike kimetélve ritkára befestve 10. Egy pár kis magos edgyike ritkával az aprófoga 11. Egy pár apró edgyike ritkára az apró foga 12. Egy pár félfogú edgyike ritkára 13. Az összejáró helyett egy nagy Hajbavalót falcolva fejér tarkával 14. Egy pár Snekedlibe való A jegyzőkönyv bejegyzései megőrizték a miskolci fésűs céhbe beállott landmajszterek neveit is: 1802-ben lépett be Hegedűs Mihály tállyai mester, 1806ban Kotsárdi István, Szabó János és Demeter József csutorás mesteremberek, 1810-ben Gazdag István csutorás Rimaszombatból, 1827-ben Elefánt József ceglédi lakos, 1830-ban Hegedűs József tállyai lakos, 1833-ban Kolár András félegyházi mester, 1837-ben Bíró István túri mester. A landmajszterek belépésükkorjelentős összeget, 30 vagy 50 Rft-ot fizettek a céhnek. Az egyes céhekhez tartozó vidéki mesterek általában a székhely közeléből verbuválódtak, de nem volt ritka a kb. 60 km-es vonzáskörön kívüli, távolabbi kapcsolódás sem. A miskolci fésűs céh az átlagosnál sokkal nagyobb terület mestereit kötötte Miskolchoz. 38 A céhek — így a miskolci fésűsök is — állandó harcot folytattak a céhen kívüli konkurrencia, a kontárok ellen. A kontárok tevékenységét visszaszorítani nem tudván, különböző rendeletekkel próbálták a céhek ellenőrzése alá vonni, illetve korlátozni azt. Általános volt, hogy a mezővárosok hetivásárain eltiltották a kontármunkák árulását, s azok csak a „sokadalmakra", a vásárokra vonulhattak ki. 39 A miskolci fésűsök 1829-ben rendeletben korlátozták az ide38. Bodó S., 1975. 544. 39. Bódó S., 540.
