A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség

A MISKOLCI FÉSŰS MESTERSÉG 287 20. kép 21. kép A miskolci fésűsök 1821-ben szabályozták a legények vándorlásának, majd a céhbe való beállásának rendjét is. „A Ns Céh tagjai együtt lévén Cemisárius Úr jelenlétében közakarattal megállapíttatott, hogy az hellybéli majszterok fiai felszabadulván 1 Esztendőt tartoznak ide haza tölteni, azután el vándorolván 3 Esztendők letöltése után vissza jöhet, az Céhbe bé fogattatik, de azon szoros megállapítással, hogy egy egész esztendeig legelőbbször is itt helyben idejét legény kézen eltöltse, ezen szükséges, és hasznos élőire való látással pedig azért alapíttattak közönségesen az Ns Céh által, hogy közöttök minden Majszter nevet viselő ifiui ember azon érdemes titulust maga valóságában meg is érdemellye, és hogy nem gyerek hanem koros ember légyen minden Céh béli tagjok. A mester ember fiai fél Cehet tartoznak fizetni. Az idegen legény pedig, amely nem mester gyermeke, a ki itt szabadul, szinte tartozik 1 Esztendőt szabadulása után letölteni, vándorlásban 3 Esztendőt eltöltvén vissza jön, tartozik ismét 1 egész Esztendőt legénységbe tölteni. Akik pedig idegen helyeken tanulják a mesterséget, másutt el töltvén vándorlások idejét, ide jővén, és itt akar majszterrá lenni, tartozik itt helyben 3 Esztendőket legényül tölteni, úgy állhat