A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség

286 FÜGEDI MÁRTA 75. kép 19. kép A jegyzőkönyvi bejegyzések között gyakran olvasható 20 Rft óváspénz befizetése. Az óváspénz befizetési kötelezettségéről 1822-ben hozott végzést a céh, mely szerint „aki inasságra akar állani, tartozik a B. N. Céh ládájába 20 azaz húsz Rforintot fizetni oly feltételek alatt, hogy ha betsületesen kitanullya a mesterséget, egyedül tsak a maiszterát illesse, hogy ha pedig az inas el találna szökni, fél fizetése akkor is a maiszterára marad, a fele pedig a B. N. Céh ládájába marad." Szintén 1822-ben hozott a miskolci fésűs céh végzést arról is, hogy a mesternek „más inast, míg egy fel nem szabadul, fogadni szabad nem lészen." Debrecenben egy 1713-as határozat az inasok számát kettőben szabta meg, 1805ben ez a szám ott is megszorítódik egyre.

36 Az inasévek letöltése után bizonyságlevél tanúsítja az inas felszabadítását. A „szabadon mondatásért" 3—5 Rftot fizettek a friss legények a céh kasszájába. Felszabadítás után köteles volt a legény „mesterségében való maga gyakorlásának, épülésének, látásnak, hallásnak okáért külső helyeken vándorlani". A debreceni fésűsök a 18. század elején mind a vándorlást, mind a legényévet megválthatták pénzért.

37 A miskolci fésűs legényekre ilyen adatot nem ismerünk, bár a 18. század elejéről jelentős forrásaink idevonatkozóan nincsenek is. 36. Bártha K., 14. 37. Bárt ha K., 15.