A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség

278 FÜGEDI MÁRTA nagyobbra fúrták. A melegítés során a szaru a görbe késsel metszett hasításon kezd szétnyílni. Ekkor a felnyílott szélét a préselő fogóval megfogják, a másik kézzel pedig egy filcdarab vagy kalapdarab segítségével kinyitják, megnyújtják a meglágyult meleg szarut, ahogy a forma kívánja. A következő munkafázis neve érhúzds, hernyózás. Ugyanis a szaruban maradt erek a szarut úgy meggyengítik, hogy ha a fésű foga ilyen részre esne, az könnyen letörne. A hernyózás eszközei egy karvastagságú rúd puhafából, az ún. hernyózó fa, ezt a mester kisszékre ülve a térde közé állítja úgy, hogy egyik végét a bal vállára fekteti. Bal kezét egy kalapdarabbal védve a meleg szarut a hernyózó fához szorítja, a jobb kezébe fogott hernyózó késsel (érvágó vagy struzsokkés) az ereket kivágja a szaruból. Az érvágó kés fanyélbe erősített kb 16 cm hosszú hajlított vaspenge. Ha a szarulap vastag, úgy azt fej tőkéssel, azaz egy életlen, tompa végű vaspengével 2—3 rétegre fejtik. A görbekéssel bevágást ejtenek a szarulapba, majd a fej tőkést a bevágásba illesztve a szarulapot rétegekre választják szét. A tűz mellett végzett előkészítő munkák után a szarudarab a satuba kerül. A satuban [prés vagy sutyu) egy vizes deszka és egy vaslap közé szorítva hagyják kihűlni a szarut. Satuként általában a közönséges kovácssatut használták, de régebben használtak fából készült, a fésűsnek való ládaalakú satut is. Ez négylábú, vastag tölgyfadeszkából készült ládaszerű alkotmány, hossztengelyében facsavarral, benne pedig deszka és vaslapok. A szekrény hossza kb. 80—90 cm, szélessége 40 cm, belvilága pedig 47 X 30 cm. A szarudarabot úgy helyezték a vízbemártott fadeszka és egy vaslap közé, hogy a szaru belső fele kerüljön a vaslaphoz, külső része pedig a fadeszkához. Fél óra elteltével a szarulapokat a présből kiszedve vízbedobják, hogy kihűljenek. A préselés után a daraboló fűrésszel adják meg a szaru formáját, majd a tőkén, (műhelyen) dolgozzák tovább. A tőke 4 lábú asztalka, részei a klap, pocok, inas, metsződeszka. A szarut a faragó fogóval (kis görbe fogó) megfogva, szorítva a szekercével dolgoznak rajta, görcsös részeit lefaragják róla. Szekercézés után a szarulemezt a sikáló bakra fogva sikáló késsel (kétnyelű kés) lesikálják, simítják, finomítják. A megmunkált előkészített szarulemezből ezután kivágják a készítendő fésű formáját, párkányát. Ezt a munkát is a műhelyen ülve végzik. A kisikált, fésű formára kivágott szarudarabot a helyben-hagyó padon a helybenhagyó ráspiVyú (vagy taszítóval) „helyben hagyják", azaz finomítják, előkészítik a fogazáshoz. A fogvágáshoz a klapba szorítják a formára vágott szarulemezt. A rajzolóval mígjelzik, hogy meddig legyen párkány, és hol kezdődjenek a fogak. A rajzolóval merik ki azt is, hogy a bontófésűn meddig vágjanak sűrű fogakat, és hol kezdődjenek a bontófogak. A rajzoló egy kampóban végződő vaspálca, fanyéllel, rajta forgó kis kerek csontlappal. A haj akasztó fésű fogainak végét le kellett gömbölyíteni, hogy viselés közben ne szúrja a fejet. Ezt a műveletet ún. foghúzóval végezték. Külön fogakasztó (fogvágó) fűrész szolgált a bontófésű, a „frizirfésűk" és a zsebfésű fogainak készítéséhez is. Az öreg fogazó a bontó fogak vágásához használatos, a sűrű fogazó pedig a sűrűfésű fogait vágja ki. A fogazó vagy jedző kétpenges fűrész, egy