A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

FÜGEDI Márta: A miskolci fésűs mesterség

A MISKOLCI FÉSŰS MESTERSÉG FÜGEDI MÁRTA A fésű mint használati eszköz elsődlegesen higiéniai célokat szolgál. Emellett azonban jelentős esztétikai szerepe is van a mindenkori viseletben. Viski Károly szerint

1 a fésű eredetileg az emberi kéz ujjait, körmeit utánzó, helyettesítő gereblye, állandóan kéznél levő riasztófegyver az élősdiek ellen. Elsődleges célja mellett azonban már az emberi kultúra kezdetén megjelenik a fésű díszítő funkciója, ékszer jellege is, melyet számtalan régészeti lelet bizonyít. Két alapvető fésűformát különböztethetünk meg, az egyoldalt és a kétoldalt fogazott fésűt. Mindkettő már a császárkor előtti időkből ismert, korai példányait már Pompejiből ismerjük. Az alapvető típusok az évszázadok folyamán keveset változtak, a gyakorlatban kipróbált optimális formák szükségtelenné is tették ezt. A kétoldalas, egyenes fésűk mellett már a 4. századtól ismert az ívesre formált párkányú, áttöréssel díszített típus is, ovális, harangformájú vagy szögletes fogóval. Hazánk területén már a népvándorláskori síroknak is gyakori melléklete a fésű, különösen a germán temetőkben általános.

2 A fésűkészítés legelterjedtebb alapanyaga a csont és a szaru. Emellett azonban használtak puszpángot, teknöcöt, elefántcsontot is, sőt nemesfémre utaló adatot is közöl a Nyelvtörténeti Szótár a 18. századból: „szereteő mátkájának tiszta aranyból feuseut tsináltatott."

3 A FÉSŰ SZEREPE A VISELETBEN „A népi hajviselet az úri osztály változó frizuradivatjától jóval függetlenebb, mint öltözködése az úri divat változásaitól" — állapította meg Györffy István* A népi hajviselet konzervativizmusával is magyarázható, hogy a hajhoz sokfajta hiedelem, szokás kapcsolódik, gyakran varázsszerül is használják. A hajhoz szorosan hozzátartozó fésűhöz is számtalan hiedelem fűződik. Sokfelé elterjedt hiedelem, hogy pénteken nem szabad fésülködni, mert akkor megfájdul a fejük.

5 Ha az anya magára hagyja gyermekét, fésűjét a bölcsőbe 1. Viski K., é. n. 296. 2. Csallány D., 1961.251. 3. Szarvas G.—Simonyi J., 1890. 836. 4. Györffy I., é. n. 388. 5. MoórE., 1933. 158.