A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

258 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA csak így tudták a munkát jól és hatékonyan elvégezni. A falun belüli emberi kapcsolatok meghatározták a fizetség mértékét, nagyságát is. Az idegen 10 fej után a tizenegyediket tartozott fizetni, de rokontól, szomszédtól, baráttól általában nem fogadtak el fizetséget. A kenderdörzsölőket Borsod-Abaúj-Zemplén megyében főleg a Taktaköz és a Bodrogköz falvaiban találjuk. Használatuk gyakoribbá, jellemzőbbé válik Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyék településein. Előfordulásukra a következő településekről vannak adataink: Csobaj, Báj, Prügy, Karcsa, Ricse, Cigánd, Tiszakarád, Panyola, Cégénydányád, Szalóka, Eszeny, Bátyú, Bótágy, Beregsom, Kisharangláb, Mátyus, Benk, Tiszamogyorós, Mándok, Lónya, Gelénes, Gulács, Besenyőd, Kisbégány, Fehérgyarmat, Kishódos, Milota, Gyügye, Kocsord, Nagyecsed, valamint Ököritó.

35 (Az eszköz elterjedését jelen esetben megyénk határait túllépve a 14. képen mutatjuk be.) A megtilolt kender puhításának ez a módja és eszköze Ónod, Hernádkak, Szerencs, Bodrogolaszi, Makkoshotyka és Rudabányácska vonalától északra már nem fordul elő. Összességében a kenderdörzsölők előfordulása megyénk területére való beszűrődésnek tűnik, vagy inkább a szórványos kelet-borsodi (zempléni) elterjedéshez egy jelentős szatmárberegi előfordulás kapcsolódik. Az eszköz történetével és elterjedésével kapcsolatban Szolnoky Lajos alapvető kutatásokat végzett és megállapította, hogy a kenderdörzsölésre használt eszközt, mint formát a magyarság a honfoglalás idején hozta magával. Elsődleges funkciója a bőrkikészítésben volt, de már ekkor és emellett használták a kendermunkákban is. Az a változata az eszköznek, amellyel megyénkben és a környező területeken találkozunk, a későbbi évszázadok racionalizálásának eredménye, valószínű, a 18. század folyamán alakult ki. A kialakulás útja a Tiszántúlon a rögzített bálványos típusból vezetett a forgó bálványos típus felé.

36 C) Egyéb puhító eszközök és eljárások. E csoportba soroljuk a szerszám nélküli puhító eljárásokat, így a lábbal való megmunkálást, a csak szórványosan előforduló, hosszabb-rövidebb ideig tartó ágybahelyezést. Az egyszerű eszközös eljárások között a kalapáccsal való puhítómódokat, a cséppel, szecskavágóval és egyéb alkalmi eszközzel történő puhításokat említjük. A vegyi eljáráson alapuló rostpuhító módok hasonlóan előfordulnak gyűjtőterületünkön. Ezek az eszközök és eljárások egymás mellett és egy-egy településen belül így együtt élhetnek. Nem ritkán kiegészítik a korábban ismertetett puhító eljárásokat is. a) Lábbal történő kendertipr ás. A munka lényege abban áll, hogy az egyszer megtört vagy megtilolt kendert a tiló alól kikerülő egységekben, mértékekben hosszabb-rövidebb ideig lábbal tapossák, tiporják. A munkát egyszerre többen, társaságban végezték, úgy, hogy az udvar közepére kitettek egy asztalt, létrát, vagy bármi más alkalmatosságot, amelybe a munkát végzők megkapaszkodhattak. A földre helyezett kéveegységeket kb. fél-egy órán át lábukkal taposták. E munkáról Flórián Mária a következőket írja: Baskó környékén ezt a törési 35. A gyűjtőterületünkön túlnyúló települések adatait (az elterjedés határainak jobb érzékeltetéséért) Szolnoky i. m. 12. sz. térképéről vettük át. 36. Szolnoky i. m. (1972) 160—161.