A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

A KENDERFELDOLGOZÁS TÖRŐ ÉS ROSTPUHÍTÓ ELJÁRÁSAI BORSOD MEGYÉBEN 257 egyenletesebben, jobban megtörte a rostot, nem lett a vászon éles, mint hengerezés után. A lezuhanó fatönkökkel és a körbefutó vashengerrel történő rostpuhítás a legismertebb puhítási eljárás volt gyűjtőterületünk falvaiban. Ezzel egyidejűleg viszont szinte minden településen más eljárásokat is ismertek, ill. alkalmaztak. B) Kalodás kenderdörzsölők. A kenderdörzsölő lényege egy függőleges, középen behasított dorongfa tengely, amelyet keményfa pálcákból vagy karókból készült keret vesz körül. A tengely mozgatása a 3—4 méteres hajtókarral történik, amelyet a tengely felső végébe fúrt lyukon vezetnek keresztül. A kenderdörzsölőn végzett munka célja a keret hosszanti vájatába rögzített kenderfejők, vagy kender-fűk (Bodrogköz falvai) gyötrése, puhítása. A dörzsölés kétféleképpen érhető el, és ennek megfelelően a kenderdörzsölőket a magyar nyelvterületen formailag két csoportba sorolhatjuk: 1. A 4—8 karóból álló keretet a földhöz rögzítik, és a tengelyt forgatják körbe 2. A földbeásott és rögzített tengely körül hajtókarral mozgatják a szöszpuhító keretet. Az első típust Szolnoky Lajos rögzített bálványos dörzsölőnek, míg a másodikat forgó bálványos dörzsölőnék nevezi.

33 Rögzített bálványos dörzsölő területünkön csak Báj (Taktabáj) községben fordul elő, de itt is keveredve a másik típussal. E típus elterjedési területe a Dunántúl, a Kisalföld, valamint Pest és részben Nógrád megye területe.

34 A forgó bálványos típusú munkaeszköz megyénk területén szélesebb körben ismeretes, és viszonylag egy tömbben található meg. Ilyen kenderdörzsölőket használnak a Taktaköz és a Bodrogköz falvaiban. Egy-egy településen mindössze háromnégy munkaeszközre emlékeznek vissza. Ez a kisszámú előfordulás összefügg a dörzsölő munkaintenzitásával, nagy termelékenységével. Az eszköznek állandó, rögzített helye volt a telken, a csűr vagy a gazdasági épületek mellett helyezték el. A szöszpuhítás és dörzsölés a lányok, asszonyok munkája volt. Általában két-négy személy végezte, egy pedig irányította, igazgatta a gyötrődő szöszt. A szösztörés a kender mennyiségétől függően olykor több napos kalákát is jelentett. A puhításhoz megtilolt kendert fejekbe, kitákba. kötötték. Általában egy félmarok, vagy két összevetett marok kenderből készítettek egy fejet. Az egységek végére csomót kötöttek. Ezek kerültek dörzsöléskor a bálvány oldalsó vájatába. A dörzsölő nagyságától függően különböző számú fejet vagy kitát rögzítettek, számuk 30—50 között változott. A dörzsölőt mindig telíteni kellett, mert ha nem voltak szorosan berakva a fejek, kicsúsztak és akadályozták a munkát. Ha egy ponyus vagy rakat (bizonytalan mennyiségű rostanyag neve, gyakran az évi kendertermés mennyiségét értik rajta) nem volt elég, a soronkövetkező szomszéd kenderéből tettek bele, azzal töltötték fel. Ez is mutatja, hogy a dörzsölővel történő puhításhoz több asszonynak is társulnia kellett, 33. Szolnoky i. m. (1972) a fogalomhoz vö. 135—137. 34. Szolnoky i. m. (1972) 139. és 12. sz. térkép