A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: A kenderfeldolgozás törő és rostpuhító eljárásainak munkaeszközei és terminológiái Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

256 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA 18. kép. Vashengeres kendertörő malom külső képe, Edelény előtt tűnik fel, s ott terjed el, ahol a másik malmos eljárásnak már hagyománya van. Terjedése — s erről meggyőzőek saját gyűjtésünk tapasztalatai is —viszont a bunkós malom rovására történik.

32 A vashengeres malom formáját és működését 1963-ban egy sajóládi adatközlő az alábbiak szerint vázolta: A henger két karnyi hosszúságú, kúp alakú vas, amely a hajtó tengely felé elvéknyul. Van egy tönkből összeállított, kb. három méter átmérőjű asztala, azon forog körbe. Minden asszony ott állt a kendere végében, s a henger elhaladása után forgatta, igazgatta kenderét. Egyszerre négyen-öten is összebeszéltek, úgy mentek el, mert a molnár csak akkor kapcsolta be a hengert, ha az asztala megtelt kévékkel. A kender tilolás utáni puhításának a vashengeres törőszerkezet kétségtelen a legáltalánosabban ismert és elterjedt eszközévé vált. Termelékenysége csaknem kétszerese volt a bunkós szerkezetű maloménak. A 6—8 bunkóval felszerelt malomban a töretés ideje 3—4 óra volt, míg a vashengeresnél legfeljebb 1—2 óra. Bár a bakos, bunkós malom lassúbb volt, mégis jobban szerették az idős emberek. Azt tartották, 32. vö. Szolnoky i. m. (1972) 170. Ezt a folyamatot jól érzékeltetik a térképre vetített adatok is. Ahol a két típusú malom együtt van feltüntetve, minden esetben egy korábban üzemelő bunkós szerkezetű malomra, majd egy ezt követő, pontosan nem mindenkor meghatározható időben átépített vashengeres malomra kell gondolnunk.