A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
VIGA Gyula: Helynévi adatok a magyar kecsketartáshoz
HELYNÉVI ADATOK A MAGYAR KECSKETARTÁSHOZ VIGA GYULA A földrajzi nevek gyűjtése az elmúlt évtizedekben országos mozgalommá szélesedett hazánkban. A munka eredményét megjelent, ill. megjelenés alatt levő gyűjtemények sora bizonyítja. A gyűjtött anyag tudományos feldolgozása, a közzétételen túl, a bennük rejlő kultúrtörténeti, gazdaságtörténeti, néprajzi adatok elemzése egyelőre meglehetősen távolról követi a névgyűjtemények megjelenését. Ennek két fő oka lehet. Egyrészt az, hogy ma még nem áll össze zárt egységgé az egész ország földrajzinév-anyaga, országrésznyi fehér foltok vannak, így az adatok táji megoszlásának, kapcsolatainak egésze nem mutatható ki egyértelműen, holott a kínálkozó vizsgálati szempontok között ez igen lényeges feladat. (Nemcsak a gazdaságtörténet-gazdaságnéprajz szempontjából, hanem a népi tájszemlélet, tájfogalom rendszere, szövete oldaláról is.) A jelzett oknál fogva akadályai vannak az adatok térképezésének, s ezzel a kutatás egy nagyon lényeges lehetőséggel lesz szegényebb. A másik fő gondot az okozza, hogy a földrajzi nevek nem jelentenek mindig egyértelmű kapcsolatot a név és az általa hordozott jelentéstartalom között, legalább is nem mindig azonos időkben, s így nehéz a nevek s a bennük rejlő kultúrtörténeti adatok konkrét megfeleltetése. 1 Az adatok sora azonban így is támpontul szolgálhat különböző kérdéskörök vizsgálatához, s gazdagíthatja azt a képet, amit a történeti források, nyelvtörténeti adatok, recens néprajzi gyűjtések segítségével megrajzolunk. Ez a dolgozat — számolva a felvetett problémák által okozott nehézségekkel — egyetlen szűk területre, a magyar kecsketartás történetére-néprajzára vonatkozóan gyűjti össze az irodalomban közzétett, ill. recens gyűjtésekből származó földrajzi neveket, s próbál meg levonni az adatokból néhány — más jellegű forrásokkal is alátámasztható — következtetést. A munka szerzője nem nyelvész, célja a paraszti állattartásra vonatkozó néprajzi adalékok gyűjtése, így nem vállalkozhat a nevek névtudományi vizsgálatára. Boros Ádám 1931-ben felhívta a figyelmet arra, hogy helyneveink évszázadokon át megőrizték az egyes területeken egykor élt állat- és növényfajták neveit. Gunda Béla Erdély földrajzi nevei alapján szolgált adatokkal a terület egykori pásztoréletéhez, s felhívta a figyelmet arra, hogy — a helynevek bizonysága szerint — a magyarságnál a kecsketartásnak lényegesen nagyobb jelentősége volt, mint azt néprajzi irodalmunk jelzi. 2 A magyarországihoz hasonló Í.InczefiG., 1962. 33. skk. 2. Boros Á., 1931. 438—441.; Gunda B., 1970. 214.
