A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)
PALÁDI-KOVÁCS Attila: Gazdasági épületek Észak-Borsodban és Gömörben. A rakodó
GAZDASÁGI ÉPÜLETEK ÉSZAK-BORSODBAN ÉS GÖMÖRBEN A RAKODÓ PALÁDI-KOVÁCS ATTILA Népünk gazdasági épületeit — kivált a présházakat és a pásztorépítményeket — a néprajztudomány mindig is sok figyelemre méltatta hazánkban. Nem lehet kétséges, hogy az etnográfia sokkal több eredményt mutathat fel a paraszti gazdaság épületeinek, mondhatnánk „üzemi tartozékainak" vizsgálatában, mint bármely más rokontudomány. Mégis azt kell megállapítani, hogy a népi építkezés kutatásának ez az ága elmaradt a településformák és a lakóházak vizsgálatától nemcsak a munkálatok volumenét, de a problematika kidolgozottságát tekintve is. A táji keretben készülő építkezési monográfiák végén szerencsés esetben szó esik a gazdasági épületekről is, de a szerzők többsége szemmelláthatólag nem tud mit kezdeni velük. Pedig bővében vagyunk közhellyé laposodott megállapításoknak, ha a téma jelentőségét kell indokolni. Tény, hogy a nép gazdasági épületei gyakorta őriznek olyan hagyományos építőanyagokat és építőmódokat, amelyeket a lakóházaknál már nem találunk meg, de amelyek egykor a lakásépítésben is szerepet kaptak. Nem szorul bizonyításra, hogy a határban magányosan vagy csoportosan álló pajták, présházak vagy esztenák a táj alkotó elemsivé válnak, alakítják a faluképet, elválaszthatatlanul hozzátartoznak a települések képéhez. Akárcsak a lakóházak, a gazdasági épületek is tükrözik építőik igényeit, gazdasági erejét, alkotó fantáziáját, sőt szépérzékét is. A gazdálkodás jellegét, a gazdaság méretét és a gazda társadalmi helyét gazdasági épületei sokkal inkább kifejezik, mint a lakóháza. A gazdasági épületek igen szorosan kötődnek ahhoz a természeti tájhoz, ahhoz a gazdasági és kulturális régióhoz, amelyben építőik élnek és gazdasági tevékenységet fejtenek ki. Részint erre vezethető vissza, hogy ezek az épületek vidékenként eltérő méreteket, sajátos formákat mutatnak, tájanként váltakozó, jellegzetes épület-együtteseket alkotnak. Ma még nem tart ott hazánkban a népi építkezés vizsgálata, hogy ezeket az épület-együtteseket tájanként rendszerezze. Némely gazdasági épületnek egy-egy tájat vagy nagyobb régiót jellemző voltát azonban már régebben felismerte és adatokkal igazolta. Jellegzetes elterjedtsége van például a magyar nyelvterületen a legfontosabb gazdasági épületnek, a csűrnek. Közismert, hogy ez az ún. „kárpáti" vagy „európai" mezőgazdasági rendszert jelképező épület az Alföld kivételével a Kárpát-medence minden nagytáján megtalálható, s hogy az Őrségtől a Székelyföldig számos — tájakat jellemző —^alaprajzi típusa, formai változata használatos. 1 Emlékeztethetünk 1. Györffy István: A kertes és a csűrös település. — Magyar falu — magyarház. Bp., 1943. 84—99.; Barabás Jenő: Scheunen auf ungarischen Sprachgebiet. — Deutsches Jahrbuch für Volkskunde,