A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

SÁNDORFI György: Motte típusú várak a történeti Borsod vármegyében

MOTTE-TÍPUSÚ VÁRAK A TÖRTÉNETI BORSOD VÁRMEGYÉBEN 1J vártípus, mert olyan helyeken, ahol a természet által adott volt a kiemelkedő hegyorom, ott nem építettek mesterséges halmot, mint ezt már Piper is megállapította.

32 Nagy területre kiterjedő dombvidéken végzett átfogó vizsgálati eredményt Magyarországon eddig csak Wosinsky Mór közölt.

33 A kor általános ismeretének megfelelően ő még minden földvárat őskorinak határozott meg. Az általa bemutatott alaprajzokat vizsgálva azonban meg kell állapítanunk, hogy azoknak egy része minden valószínűség szerint középkori eredetű. Különösen feltűnő a felsőnyéki Várhegy, amely egy szabályos motte képét mutatja.

34 Meggyőződésünk, ha a jövőben a sík- és dombvidékre is kiterjesztik az erődített helyek vizsgálatát, több ma még ismeretlen motte leírásával fog gazdagodni a magyar várszakirodalom. Eredményt csak egy-egy terület részletes kutatása hozhat, mint ezt jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, valamint a Pest megyében folyó kutatások bizonyítják.

35 A mottékat alakjuk és méretük szerint osztályozzák. H. P. Schad'n — figyelemmel a fővárdomb formájára —• az alábbi típusokat különbözteti meg:

36 1. Kerek alaprajzú dombok (csonka kúp). 2. Piramis alakú, négyzet alaprajzú dombok (csonkagúla). 3. Átmenet a kerek alaprajzból a négyzetes alaprajzba. Három-négy vagy többoldalú csonka gúla. 4. Olyanok, amelyeket az előbbi csoportokba nem lehet besorolni. H. P. Schad'n osztályozásának rendszerét formálisnak érezzük. Valószínű, hogy a terep eredeti domborzata befolyásolta a motte építőit abban, hogy a dombot körülvevő védőárkot egyenes oldalúra, négy-vagy többszög, vagy köralakúra építsék, így meghatározva a domb alapterületének az alakját, de ezt is csak akkor, ha a motte dombját közvetlenül határolta az árok. Olyan esetben, ha az árok a motte dombjánál nagyobb területet zár be, akkor az árok alaprajza és a domb alaprajza között nem látunk összefüggést. Ezekből a formákból mélyreható következtetést — véleményünk szerint — nem lehet levonni, legfeljebb annyit feltételezhetünk, hogy egy egyenes oldalú kialakítás esetén az oldalirányú védekezésre nagyobb a lehetőség. Kérdés hogy ez a szempont felmerülhetett-e már a kora-középkor várépítőiben. M. Müller-Wille — korábbi szerzőkre hivatkozva — a mottékat a központ, ill. a kettős motték esetében a fővárdomb magassága szerint sorolja. Eszerint: nagy motténak számít, amelynél a belső domb magassága eléri, vagy meghaladja a 10 métert. Normál motte az, ahol a központi domb 5 méter és 10 méter között van, és kis motte, ha a domb magassága nem éri el az 5 métert.

37 Maga a szerző is felhívja a figyelmet "arra, hogy milyen nehéz szabatosan meghatározni egy dombnak az eredeti magasságát, hiszen nem tudjuk, hogy mennyi pusztult le belőle, kivéve azt az esetet, ha feltárás igazolta az egykor rajta álló épület alapozási síkját. A domb alsó szintjét pedig csak a dombot teljes magasságában át32. Könyöki A középkori várak... 213. 33. Wosinsky M., Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig. Bp., 1896. 34. uo. I. kötet LVIH tábla 224. oldal után. 35. Miklós Zs. végez Pest megyében átfogó vizsgálatot, a korai várakkal kapcsolatban. Eddigi eredményeit doktori disszertációjában dolgozta fel. 36. H. P. Schad'n, Die Hausberge und verwandten... 268. 37. M. Müller-Wille, Mittelalterliche Burghügel... 7.