A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19. (1980)

V. ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (Első közlemény)

MISKOLC ZENEI ÉLETE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 163 A másik kérdés: az iskola elnevezése. S ez nemcsak névadást jelentett, hanem politikai elkötelezettséget is a város és az igazgató részéről, akinek ebben már nemcsak a céltudatossága rejlett, hanem a hivatalos politika elfogadása, sőt elnevezéséről szóló közgyűlési határozat ezt íme így okolta meg: „Abban az elhatározásunkban, hogy zeneiskolánk új palotája szalatnai dr. Hubay Jenő, m. kir. udvari tanácsos, felsőházi tag hegedűművész, az Országos M. Kir. Zeneművészeti Főiskola főigazgatójáról neveztessék el, tiszteletünket és elismerésünket óhajtjuk leróni a magyar zenevilág legnagyobb mesterével szemben, aki dicsőséges művészi pályafutásán nemcsak szeretett hazánk földjén aratott megszámlálhatatlan babérokat, de, mint hegedűművész és zeneköltő világhírt vívott ki magának, aki mestereket nevelt, akinek nevéhez fűződik a magyar zeneművészeti kultúra lendületes haladása, s aki nagy szívének nemes hajlandóságával, városunk iránt érzett szeretetének sokszor adta ékes tanújelét. Hitünk és meggyőződésünk, hogy homokzatán Hubay Jenő nevét viselő zeneiskolánk a Mester és Patrónus szellemében fogja szolgálni zenei kultúránk fejlődését, emelkedését."

19 Mindezt akkor vetették papírra, amikor Magyarországon már Bartók, Kodály, Dohnányi és mások szintén „megbecsülést vívtak ki maguknak", ha itthon talán nem is, de széles Európában. Egy-egy művész munkásságának értékelése különböző korban eltérhet egymástól. így van ez Hubay Jenő esetében is. A második világháború között — tehát az általunk tárgyalt időszakban — nemcsak, mint utolérhetetlen hegedűst és igen kiváló pedagógust tartották számon, hanem zeneszerzői zsenialitását is Bartók és Kodály fölé emelték. Mindegyik értékelés egyetért abban, hogy világraszóló hegedűs volt. Kodály Zoltán ezt írta róla: „Hubay iskolája egész fészekalja virtuózt engedett ki az idén szárnyára. Főleg zenekari koncerteken mutatkoztak be. Közülük kétségtelenül Székely Zoltán a legtehetségesebb. Ebben az évben Amerikában Vecsey, Talmányi, és Rubinstein Erna képviseli a magyar iskolát." (1922) De ugyanebben a „Budapesti Levelében" azt is írja Kodály: „Magyarország ezenfelül zongorajátékban is megállja a helyét, ezt Dohnányi bizonyította be. Az új nemzedék őt tekinti eszményképének. Nemcsak tanárként fejt ki nevelő hatást, hanem ugyanígy hat a hangversenydobogóról is."

20 A Zenei Lexikon 1935-ös kiadása még hosszan méltatja zsenijét. Az 1965-ös kiadásban már a többi között ez áll: A Hubay-iskola fogalommá vált a világban. Kitűnő hegedűstanítványai nemzetközi viszonylatban is számottevőek. Szimfóniái, operái, óriási munkakedvén kívül nagy művészi akarását is bizonyítják, amely nem áll arányban zeneszerzői elhivatottságával.

21 Szabolcsy Bence értékelése: „Hubay Jenő a világhírű magyar hegedűpedagógia és kamarazenélés megalapozója. Műveiben a 19. sz. francia és német hangszeres kultúra, főleg Massenet és Vieuxtemps neveltje."

22 A Hubayról szóló értékelések közül a legélesebb hangú Molnár Antalé, a Zeneművészeti Főiskola tudós professzoráé: „Hubay ügyesen felhasználta vagyoni helyzetét, szoros összeköttetésre lépett a feudális társadalom vezető réte19. B-A-Z m Lt. Mv. Lt. Kgy. jkv. 233 Kgy 43035/KÍ/1927. 20. Kodály Z.: Visszatekintés ZK. Bp. 1964. II. kötet 361. 21. Zenei Lexikon Z. Bp. 1965 II. kötet 225—26. 22. Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve. Zp. Bp. 1955. 53.