A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BATÁRI Ferenc: Az avasi református templom török szőnyegei

126 BATÁRI FERENC nyegekre vezeti vissza, variációit nagy gazdagságban mutatja be 16—19. századi darabokon. Ezt a típust a korábbi kutatás Ladik (Laodicea) városával hozta kapcsolatba, de Mrs. Beattie feltételezi, hogy ezek több anatóliai helységekben is készülhettek, noha — Evlia Qelebire hivatkozva — megjegyzi, hogy a város a 17. században elpusztult, a szőnyegkészítés kontinuitása hoszszabb időre megszakadt, ami magyarázata lehet a 17. századi hatoszlopos és az újabb ladiki szőnyegek közötti különbségeknek. Legnagyobb számban Erdélyben és Magyarországon maradtak fenn hatoszlopos imaszőnyegek, az Avasi templom példányának legközelebbi analógiáit, mintegy tíz darabot a budapesti Iparművészeti Múzeum gyűjteményében találjuk.

10 Datálásukhoz 17. századi képzőművészeti ábrázolások nyújtanak segítséget.

11 A II. számú imaszőnyeg (2. kép) rajza a gördesz szőnyegek rajzával rokon, azonban durvább struktúrája miatt a készítési hely kijelölésekor Kula városa is számba jöhet. Egyedi jellegű imafülkéjének kialakítása, a legtöbb rokon darabon a záróívet általában két oszlop tartja. Díszítőelemei és a 16—17. századi izniki falburkolócsempék rajza között párhuzam vonható. Az imafülke záróíve feletti mező virágos ágához hasonló térkitöltő dísz a fajansz mihrábok záróív-idomcsempéin is előfordul (3. kép). A bordűr herati mustrája kétségtelenül rokon néhány izniki sormintás, keretcsempével, köztük egy az istanbuli Fatih Müzesiben őrzött darab kompozíciójával (4. kép), amelyhez hasonló rajzú darabokat az Iparművészeti Múzeum is begyűjtött. Fajanszlapokból rakott mihrábok kompozíciója lényegében azonosak az imaszőnyegek rajzával. Feltehetőleg az egykori anatóliai szőnyegközpontokban épült dzsámik, mecsetek esetleges fajansz mihrábjainak az összevetése az imaszőnyegekkel, a jelenlegi labilis lokalizálás szempontjából új eredményeket hozhat. A III. számú imaszőnyeghez (5. kép) hasonló darabokat a szakirodalom felváltva Gördesz és Melasz városához kapcsolja. Mindenesetre itt ismertetett szőnyegünk, csoportjának jellegzetes képviselője, színkompozíciójában azonban egyéni vonásokat mutat. Bordűrje a II. számú szőnyeg herati mustrájával rokon, de az analóg darabokhoz hasonlóan elnagyoltabb és vonalasabb rajzú. A csoporthoz tartozó szőnyegeken az imafülke sárga, ritkábban piros, a korábbi darabokon az orom gazdagon tagolt. Az ív feletti világos alapszínű mezőt stilizált indadísz ékíti; később az imafülkétől eltérő színű, vagy vörös, vagy sárga mezőben kétoldalt 1—1 sarlóalakú levél közt szegfűszál helyezkedik el. A miskolci szőnyegen a fülke piros, az ív feletti mező, a szokásostól eltérően kétszínű: jobbra kék, balra sárga mezőben találjuk meg a fentebb leírt, s a kései erdélyi szőnyegeken gyakori motívumot. Jelentéktelen eltérést mutató párdarabját a bukaresti Művészeti Múzeumban találjuk meg,

12 ahová minden valószínűség szerint sok hasonló 17—18. századi török szőnyeggel együtt Erdélyből került ki az első világháború után. Szőnyegünket hímzett felirata teszi kiemelkedő darabbá, amely feltünteti az ajándékozás évét, kijelölve azt 10. Ltsz: 7945, 7946, 7947, 7950, 14776, 14778, 18156, 51.113.1, 51.114.1, 62.1232.1, 63.608.1. 11. Pl. Nicholas van Gelder: Csendélet, 1664, Amsterdam, Rijks Museum, közli Beatie; Ismeretlen lengyel festő: Andrzej Tarló tarnow-i prépost votiv képe, 1626, közli: Walicki, M,—Tomkiewicz, W.: Malarstwo Polskié, Manieryzm, bárok, Warszawa, 1971. 77. tábla. 12. Zigura, A.: Covoare turcesti din colectia Muzeului, Muzeul de artá al Republicii Socialiste Románia, Bucuresti, 1966. 30—31.