A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

BATÁRI Ferenc: Az avasi református templom török szőnyegei

AZ AVASI REFORMÁTUS TEMPLOM TÖRÖK SZŐNYEGEI 127 az időpontot, amelynél később nem készülhetett. Erdélyben még két hasonló rajzú évszámos, magyar feliratos szőnyeg maradt fenn. Az egyik felirata: „AO 1746 KECZELI SIGMOND ADTA AZ UR ASZTaLARa" hímzett; a másiké: „KÖRÖSFŐI CURATOR KORPOS ISTVÁN AJÁNDÉKA 1754 AZ ÚR ASZTALÁRA FELESÉGE BÁLINT KATÁVAL" fekete festésű.

13 A miskolci, 1727-es évszámot viselő szőnyeg, csoportjának kései változatát képviseli, s arra utal, hogy a rokon darabok 1700 körül készülhettek. A Herman Ottó Múzeum, az Avasi templomból bekerült három imaszőnyegéhez hasonló török szőnyegek Magyarországon és Erdélyben a gyakrabban előforduló típusok közé tartoznak — és minthogy készítési helyük vitatható — az újabb külföldi szakirodalom, mind a három csoportot egyszerűen „erdélyi szőnyegnek" nevezi. A magyar szakirodalomban, azonban hagyományosan „erdélyi szőnyegnek" csupán azokat a minden valószínűség szerint usaki, és a legnagyobb számban Erdélyben fennmaradt szőnyegeket és változatait nevezzük, amelyeknek lemetszett sarkú középmezejét a vízszintes és a függőleges tengelyre szimmetrikusan komponált díszedényre emlékeztető mecsetlámpából kinövő virágos inda, vagy margaréta koszorú tölt ki; bordűrjében pedig nyújtott nyolcszögű medaillonok nyolcágú csillagokkal váltakoznak. A

IV. számú (6. kép) kései medaillonos usak szőnyeghez hasonló darabok a 19. század folyamán fellendült, nyugat felé irányuló exporttevékenység folyamán nagyobb számban kerültek Európába. Tanulmányunkba kevésbé muzeális értéke, hanem inkább a teljesség kedvéért vettük fel. Az utolsó években világszerte megnövekedett az érdeklődés a régi keleti szőnyegek iránt. Magyarországon a keleti szőnyegeket századunkban nem kellett újra felfedezni, mert tulajdonképpen az irántuk való érdeklődés töretlen volt és kicsit azokat mindig is sajátunknak éreztük, mert a régi magyar enteriőrművészet szerves tartozékai voltak. A miskolci szőnyegek, amelyek egyaránt a régi török szőnyegművészet és a régi magyar enteriőrművészet értékes emlékei, helyi szempontból azért is figyelemre méltóak, mert jelenleg csupán ezekből a darabokból következtethetünk, hogy a megye területén a 17—18. században a templomokban összeírt szőnyegek milyenek lehettek. DIE TÜRKISCHEN TEPPICHE DER REFORMIERTEN KIRCHE AUF DEM MISKOLCER ÄVÄSBERG (Auszug) Im 16. bis 18. Jahrhundert gelangten zahlreiche Orientteppiche nach Ungarn, die in erster Linie die Luxusansprüche des königlichen und fürstlichen Hofes, des Adels sowie des wohlhabenden Bürgertums befriedigten. Die siebenbürgischen Fürsten haben besonders grossen Wert darauf gelegt, ihre Residenzen mit kostbaren Textilien aus Ost und West zu schmücken. Der Palast Gábor Bethlens in Gyulafehérvár gehörte auch in dieser Hinsicht zu den prunkvollsten. Im Inventar von 1629 waren neben 155 Wandteppichen mit antiken 13. Csányi K. i. m. kat. sz: 257—258.