A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása

350 KRASINKA, EWA—KANTOR, RYSZARD népcsoport magyar nyelvterületen letelepedett, tudatukban egy más, magyar környezettől eltérő csoporthoz való tartozás érzete alakult ki, amely a mai napig, tehát kétszáz éven át megmaradt a leszármazottak gondolkodásában. Kutatásaink megkezdésekor a környezettől való elkülönülésre alapvetően maga a nyelv mutatott rá, amely ugyanakkor az istvánmajoriakat összetartja és a társadalmi kötelékük fontos eleme is. Az istvánmajori lakosok szlovák nyelv hatása alatt tovább módosult lengyel dialektussal beszélnek. Nyelvük megjelölésére néhány elnevezést használnak. Leggyakrabban (kb. 35%-ban) nevezik nyelvüket slovienskinék, slovanskinak, slovockinak. Valamivel kevesebben (kb. 31%-ban) tót nyelvnek tartják, néha slovanski, slovok, lengyelski elnevezés is elhangzik.

34 Saját köznapi nyelvükön úgy is meghatározzák (kb. 24%-ban), hogy felváltva használják a lengyelski, sloviasnki vagy a polski szavakat.

35 A faluban vannak olyan családok (kb. 6%-ban), ahol ezt a nyelvet saját nyelvükön kizárólag poIskinak jelölik meg.

36 A megkérdezettek 4%-a nyelvüknek szlovák jellegét hangsúlyozzák, de meg kell jegyezni, hogy ezeknek az embereknek az ősei szlovák nyelvcsoporthoz tartoztak. Az istvánmajoriak nyelvén tehát négy alapvető elnevezéssel: tót, szláv, lengyel és polski találkozunk nyelvük elnevezésével kapcsolatban. A terminológiailag zavaros kifejezések magyarázatát történelmi múltban kell keresni. Tudjuk, hogy Derenk telepesei többek között ún. Felső-Magyarországból származtak, arról a területről, ahol szlovákok voltak többségben. A két eltérő etnikai csoport nyelvi hasonlóságának és emellett azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy ebben az időszakban már a lengyelek nyelvére jelentős hatással volt a szlovák nyelv, az akkori magyar hatóság Felső-Magyarországról letelepülteket etnikailag szlováknak tartotta. Szepességre, Árvára, vonatkozóan ezt a kérdést egyik tanulmányában Gotkiewicz M. vizsgálja.

37 Arra a következtetésre jut, hogy a XIX. század első felében mind a szlávokat, mind pedig az egyes szláv népeket gyakran szlovákoknak nevezték. Tehát a kifejezések múltban egyértelmű a „szláv-szlávsággal" (slowian-slowianskosc). Csak a XIX. század második felében a nemzeti tudat kialakulásával a „szlovák-szlovenin" kifejezés már a szlovák nemzetre vonatkozott. Tehát a kutatásaink során az istvánmajori nyelv meghatározására lejegyzett szlovenin, szlovák, szláv megnevezések az elmúlt időszakokra utal34. „A faluban kicsi kortól kezdve lengyelül beszéltünk. Édesanyám azt mondta, hogy lengyelek azok polákok. De mi azt mondtuk, hogy szlov'ánok vagyunk. Önök azt mondják, hogy lengyelül beszélünk, de mi meg azt mondjuk, hogy lov'enul. Öregapáink is ezt vallották." adk. Bozsik B.-né sz. 1920. Derenk. 35. „Derenken mindenki lengyelül beszél, de mi már ebből kinőttünk, mert magyarul tanítottak bennünket. Öregapáinknak még volt lengyel imakönyvük, de ezek elvesztek. A lányokat innen más faluba viszik férjhez, így a nyelv is elvész. Odahaza mindenki lengyelül szól egymáshoz. Csak az beszélt magyarul, akinek magyar lány lett a felesége. Anyám anyja csak szlov'enul tudott olvasni, énekelni, nem ismerte a magyar könyvet." Adk. Stefán J. sz. 1911. Derenk, megh. 1978. Istvánmajor. 36. „Öregapám azt mondta, hogy a mi nyelvünk a lengyelhez hasonlít inkább. Mi nem vagyunk szlovákok, azt tudjuk. Őseink lengyelül beszéltek, mi is így beszélünk. Lengyelül jobban tudunk mint magyarul. Ezt a nyelvet nem lehet elfelejteni, mert mi őslengyelországiak vagyunk, odahúz a lelkünk, a szívünk, mindenünk." Adk. Bubenkó J. sz. 1901. Derenk. 37. Gotkiewicz M.: Slowak-slowiok, slowienski-slowiocki, Jezyk Polski R. 26. 1946. z. 4. 97—106.