A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása

348 KRASINKA, EW A—KANTOR, RYSZARD Hasonlóan élénken él még az idősebbek emlékezetében 1912. év körüli jégverés. „Mindent tisztára lesöpört, elvitte a szép cseresznyét... olyan nagy felhő jött, hogy éjszakai sötétség borult a falura, nagyon csúnya volt. A búzánk már ekkor elfeküdt, így a jég nem verte ki teljesen. Voltak olyanok, akiknek semmi sem maradt, mindent venniük kellett".

23 Az adatközlők emlékeznek a századeleji kemény télre, amikor még vaddisznók is megfagytak. Derenk és lakóinak történetéről fennmaradtak más emlékek is Istvánmajorban. Derenk nem nagy falu volt, távol feküdt nagyobb, kereskedelmi úthálózattól, lakossága nem élt át nagyobb eseményt. Lakói csak a szomszédos falvak lakóival érintkeztek, távolabbi területekre ideiglenes nehéz munka vállalásakorjutottak el, amikor nem volt lehetőség arra, hogy nagyobb eseményekre is felfigyeljenek. Csak az 1930-as évek hoztak újabb változásokat a falu életében. A két világháború között vadaskertet alakítottak ki a közeli erdőben, ahová küldöldi vendégek jártak vadászni. „Az urak oda jártak vadat lőni a külföldi urak vaddisznóra és őzre vadásztak, de voltak ott medvék is. Horthy hozatta azokat. A gróf Horthynak eladta az erdejét... vadjószág pusztította a termést, megette a kukoricát, a burgonyát, kitúrták a földbevetett magot, akkor nem ügy volt, hogy az ember begyűjti a termést... egyik oldalon vetett, a másik oldalon már ették is a magot a vadak. Ezután már tudtuk, hogy ez nem mehet így tovább és jobb lesz, ha otthagyjuk a falut."

24 A falu határában kialakított vadászterület még jobban megnehezítette az emberek életét, a vadak pusztították a termést, fokozódott az orwadászat és ezáltal a derenkieknek mind gyakrabban felelniük kellett a hatósággal szemben. Úgy tűnik, hogy a zárt vadászterület kialakítása miatti áttelepítés nem ment könnyen. „Már 1936-ban azt beszélték, hogy Derenket el kell hagyni, de mi nem akartunk onnan elmenni, nem akartuk Derenket otthagyni. Azután azt is beszélték, hogy egy olyan új községet (dziedzina) alakítanak ki számunkra, amely nekünk tetszeni fog, de a miniszterek mégsem váltatták valóra ígéreteiket."

25 Végül is 1941-ben hozzákezdtek a kitelepítéshez. A derenkiek ellátogathattak a hatóság által javasolt új helyekre és mindenki kiválaszthatta a számára legkedvezőbbnek ígérkezőt. „Aki akart, odament, előbb mindenki megnézhette az új helyet, ha neki megtetszett, akkor odaköltözött, ha nem, akkor ment tovább."

26 A szülőfalut nem mindenki akarta elhagyni. Néhány családot erőszakkal költöztettek át. „Mi később, 1943-ban jöttünk Istvánmajorba, nem akartunk idejönni, de a zsandárok nem engedték meg, hogy ottmaradjunk. A csendőrök kikergettek bennünket, ha tetszik, ha nem, menni kellett."

27 Előfordult, hogy a háborúból később hazajövő férfiak már Derenken nem találták meg a családjukat, máshol kellett, hogy keressék. A csendőri erőszak ellenére a kitelepítés csak 1943 végével fejeződött be. Az áttelepültek az új helyen több és jobb minőségű földet kaptak, a lerombolt kőépületekért is földterület járt és kedvezményes részletfizetéssel földvásárlásra is nyílt lehetőség: „adtak itt földet Istvánmajorban, egy derenki szán23. Adk. Stefán J. sz. 1904. Derenk. 24. Adk. Stefán J. sz. 1911. Derenk. 25. Adk. Stefán J. sz. 1911. Derenk. 26. Adk. Kovács M.-né sz. 1921. Derenk. 27. Adk. Bubenkó J. sz. 1923. Derenk.