A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

KRASINSKA, Eva – KANTOR, Ryszard: Derenk és Istvánmajor lengyel telepes falu néprajzi kutatása

DERENK ÉS ISTVÁNMAJOR LENGYEL TELEPES FALU NÉPRAJZI KUTATÁSA 347 már teljesen elmagyarosodtak. A jelenlegi kutatások sajnos erről a szájhagyományról pontosabbat még nem tudnak levonni. így egyik falu a nevét sem említhetjük meg. Derenk történetére is nyújtanak adatokat a hagyományok. „Ősapáink Krakkóból jöttek, II. Rákóczi Ferenc katonái voltak",

18 akik családjukat és másokat is elhozták Derenkre Lengyelországból. Ebben a változatban már felsorolják a „Rémiás, Benben és Kovács családot". Adatközlők 200-300 évvel ezelőttre jelölik meg az idetelepülésük idejét, mely megegyezik Reychmqn J. következtetéseivel és a XVIII. század elejére utaló történeti forrásokkal. Érdekes, hogy szinte mindegyik szájhagyományban hangsúlyozzák azt a tényt, hogy a telepeseket azért irányították Derenkre, hogy ott dolgozzanak (zeby robic). A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a lakosság szájhagyományában erősen él az a tudat, hogy egy elpusztult falu helyére telepedtek le. Annak ellenére, hogy időben nagy eltérés mutatkozik (XIII—XVIII. sz.!) mindkét változatban nyomatékosan kiemelik, hogy a falu újratelepítése kizárólag lengyelekkel történt. Magának a telepítésnek szervezését IV. Béla királynak, II. Rákóczi Ferencnek, Bebek családnak tulajdonítják. A falu neve, a volt lakosok tudatában is helyesen, ezen a területen gyakran előforduló som szláv jelentéséből a drenkaból, a derenbőX származik. „Ott nagy sziklák voltak és a sziklákon nőtt a derén. Gyümölcsét meg lehet enni. Ők (mármint az első telepesek) is ezek alatt a sombokrok alatt telepedtek le és azt a helyet: Derennek nevezték el."

19 A volt lakosok a falu nevét: Derenknek, Dr énkának, Drenkntk, Drenkinek említik, de minden változat a drenből származik. Az első telepesek — az emlékezet szerint — földműveléssel foglalkoztak. Ebből azonban nem tudták biztosítani a megélhetésüket és ezért vadásztak, valamint az erdőben különféle gyümölcsöket gyűjtöttek, de elsősorban faszénégetéssel és annak szállításával, eladásával próbálkoztak. Tömegesen dolgoztak az erdőben, aratáskor eljártak kepére és más szezon munkára: „A grófnak jártunk hegyi tisztásokat kaszálni. Egy napra egy pengőt kaptunk, minden harmadik kopa (csomó) a mienk volt, de helyette pénzzel is fizetett. Két rész az uraságé volt, a harmadik rész pedig azé, aki kaszált és gyűjtött."

20 A pásztorkodásról ma már homályosak az emlékek. Az emlékezetek szerint valamikor nagy számban tartottak juhot 1881-ig, a „m'erackaig", ami után már „nem volt hol legeltetni, minden legelőt elvett a gróf".

21 Az idősebb lakosok nagyon jól emlékeznek még kb. 1914 körüli tűzre Derenken. „Nagy tűz volt a községben a háború előtt... egy kisfiú meggyújtotta a kutyaólat, hogy kifüstölje a kutyákat, a tűz a házakra is átterjedt és a fél falu leégett... A tűzeset előtt szalmatetős házak voltak. Két asszony áldozatul esett, nagy szél volt, szerény vagyonukból valamit meg akartak menteni. A tető leszakadt és nem tudtak kimenekülni."

22 18. Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk. 19. Adk. Rémiás J. sz. 1911. Derenk. 20. Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk. 21. Adk. Kovács A. sz. 1891. Derenk. 22. Adk. Stefán J. sz. 1911. Derenk. megh. 1978. Istvánmajor.