A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz

ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGI ADATOK A SZAMÁRTARTÁSHOZ 295 bármelyik állatnak", semmivel nem butább a többinél. Nem tartjuk elfogadhatónak Szendrey Zsigmond véleményét sem, aki a régi egyházi iskolák szokásaival hozza kapcsolatba a szamár csúfoló jelzőt.

26 Az, hogy az iskolában éppen szamárfejet akasztottak a rossz tanuló nyakába, már következménye az állat megítélésének, s nem oka a kialakulásnak. Az állat effajta megítélésének oka véleményem szerint éppen az, hogy mindenkor ritka volt, s a rá egyébként jellemző csökönyösség miatt alakulhatott ki ez a vélemény, melyben benne van az állat gazdasági megítélése, másodrendű, lenézett volta is. Az állattól elvonatkoztatott „szamár" jelző természetesen teljesen külön életet él, közvetlenül ma már nem hozható kapcsolatba a szürke négylábúval. A szamár néphitbeli szerepére vidékünkön nem találtam adatot.

27 Sajátos szerepet játszik viszont ez az állat a nép gyógyászatában. Hasonlóan a magyar nyelvterület többi részéhez, itt is elterjedt volt a szamárköhögés szamártejjel való gyógyítása.

28 A szamártejet egyébként nem fejték ki, csak ha betegnek kellett. Szerepet játszott a gyógyászatban az állat szőre is.

29 Alsógagyon égetett szamárszőrt vízbe főzve itattak a szamárkehben szenvedővel.

30 Domaházán az égetett szamárszőrt tehéntejbe tették, s úgy itatták meg a szamárköhögos gyerekkel. Ugyanott volt, aki parazsat tett a lapátra, s az erre dobott szamárszőr füstjébe tartotta a gyermeket. Legyesbényén, ha valakinek seb volt a kezén, akkor a vakaróban maradt szamárszőrt és port tette rá, hogy begyógyuljon. A Bükk szlováklakta falvaiban nem használták gyógyításra a szamár szőrét. Emlékeznek viszont arra, hogy ha alföldi falvakban jártak, akkor az ottani asszonyok igyekeztek levágni a szamár szőréből vagy sörényéből egy-egy darabot. Ők nem értették hogy miért teszik, de haragudtak érte. Általánosan ismert az a vélemény, hogy a szamár megérzi az időjárás változását, megjósolja az esőt. Ezt azonban a szamarasok nem tartják. Szerintük a szamár éppen úgy reagál az időjárás változásaira, mint bármelyik állat. Nem azért ordít vagy hempergőzik, mert érzi az időváltozást, hanem mert szomjas, éhes, melege van vagy üzekedhetne. Nem oszthatjuk tehát Szendrey Zsigmond azon véleményét sem, hogy a szamár fiziológiai adottságainak eredménye az időjóslás, illetve az azzal kapcsolatos emberi tapasztalaté.

31 Inkább arról lehet szó, hogy a szamártartás soha nem volt általános jelenség falvainkban, s ezért kaphatott ennek az állatnak a viselkedése, megnyilvánulásai — különösen bántó, fülsértő hangja — tréfás szerepet a népi időjóslásban. Néhány faluban ma is él egy legendaszerű mese a szamár hátán levő keresztről.

32 Ennek egy teljesnek mondható variánsát közlöm.

33 „Mikor Jézus Krisztus a földön járt, akkor egyszer egy nagy vízhez ért, amin nem tudott átmenni. Szólt a lónak: 26. Szendrey Zs., 1937. 86. Nem lehet tudni, hogy csak a kutatópontok megoszlása okozza-e, hogy a szamár néphitbeli szerepére csak az ország déli részéről vannak adataink. 27. Szendrey Zs., 1937. 85—86. 28. Vö.: Györffy 1., 1936. 323.; Szendrey Zs., 1937. 85—86.; Szendrey Zs., 1937/a 165.; Gönczi R, 1902. 214. stb. 29. Ez szintén elterjedt dolog. Vö.: Szendrey Zs., 1937/a 161. 30. Vajkai A., 1937. 146. 31. Szendrey Zs., 1937. 86. 32. Berze Nagy J., 779. XVIII. (Krisztus a lovat megbünteti. II. kötet 350.) 33. Ferenc István, 79 éves. Legyesbénye.