A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
VIGA Gyula: Északkelet-magyarországi adatok a szamártartáshoz
296 VIGA GYULA — Te ló, légy olyan jó, vigyél át engem a vízen, mert elveszek benne! — Én átvinnélek — mondta a ló — de nem mehetek el innen, mert a szerszám sincs levéve rólam, indulok máris tovább. Ott volt egy öszvércsapat, azoknak is rimánkodott Jézus, hogy vigyék át a vízen. Azt mondta neki az egyik öszvér: — Én nem mehetek, mert máris fognak az ekébe, mennem kell szántani. Megy Jézus a szamárhoz, s mondja neki: — Te szamár, vigyél át engem a vízen! — Jó, ülj fel és menjünk — mondta a szamár. Mikor átértek a vízen, akkor Jézus rátette a botját a szamár hátára, megáldotta és azt mondta neki: — Te sose éhezz, lakjál jól a szemétdombon is, ahol egy fűszál sem terem! Jézus áldása, a bot nyomán lett a kereszt a szamár hátán. Meg is él a szamár a szemétdombon is, olyan igénytelen állat." III. Tanulságok, feladatok: Bár cikkünk feladatának elsősorban az adatközlést, a téma exponálását tartottuk, néhány tanulság mégis kínálkozik. 1. Állattartásunk néprajzi kutatása nem egyenlő súlyt fektetett az egyes állatfajták vizsgálatára. A kevésbé kutatott állatok közül azok, amelyeknek számuk és jelentőségük is kisebb volt (főleg kecske, szamár és bivaly), nem egyenletesen oszlottak meg az ország területén, hanem tartásukra — geográfiai okok és a lakosság életmódja, szociális helyzete alapján — táji körzetek alakultak ki, melyek lényegében a tartásmód, illetve a hasznosítás formáit is behatárolják. A szamár esetében igazolható, hogy a középhegységi területek állattartásában is volt jelentősége. További feladat a táji elterjedés vizsgálata, természetesen több időbeli metszet alapján, s ennek kapcsán a hasznosítás formáinak felderítése. 2. A szamár tartása (hasonlóan a kecskéhez) elsősorban nem a hagyományos szerkezetű paraszti üzemekhez kötődik, hanem specializálódott üzemekhez (szőlő, gyümölcs, kertészet), törpeparcellán élő szegényekhez, pásztorokhoz, s gyakran a nem mezőgazdaságból élő népességhez. Szociális nehézségek esetén — a szegényeknél általánosan — a lovat helyettesíti. 3. A haszonvétel legfőbb formája a fogatolás. Lényeges feladat a szamár által vontatott járművek tipizálása, s az egyes formák elterjedésének térképezése. Kiderítendő, hogy a szamár málházása és fogatolása csupán a ló hasznosítási módját (esetleg annak korábbi formáit) vette át, vagy vannak speciálisan a szamárhoz kötődő formák, melyek a szamártartással párhuzamosan terjedtek el. További lényeges feladat — történelmi adatok alapján — a szamárhús fogyasztásának, illetve a fogyasztás volumenének vizsgálata. IRODALOM Általános mezőgazdasági összeírás, 1972. 6. kötet. Budapest. Balogh I., 1965—66. Lefogatok Debrecenben a XVIII— XIX. században. Ethnographia (továbbiakban Ethn.) LXXVI. 161—186; LXXVII. 74—93, 229—253. Berze Nagy /., 1957. Magyar népmesetípusok. I—II. Pécs BodgálF., 1960. A miskolci talyiga. Ethn., LXXI. 524—536. DobosyL., 1970. Ózd város és az ózdi járás földrajzi nevei. (Kézirat a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi adattárában, Isz: 2400.) Ózd.
