A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

228 SZABADFALVI JÓZSEF a lelkem sohasem volt a testem rabszolgája. Ha csalódtam valakiben, rögtön kiadtam az útját. És feleségtől sohasem csábítottam el férjet. Csak azt szerettem, akitől tanulhattam valamit. A lelkem mindig éppen olyan éhes volt, mint a testem. Egész morálom abban merült ki, hogy valami rútat el ne kövessek.

41 Önmagát is mély őszinteséggel és nem kevés kegyetlenséggel így jellemezte emlékirataiban: „Ha megszeretek valakit, rögtön átadom neki magam teljesen, testestől-lelkestől és hasonló határtalan, feltétlen odaadást várok tőle. De még ez sem elég! A legcsekélyebb gyarlóságra, amit észre veszek: kiábrándulok és futok új ideál után. Szerelemben és barátságban egyformán^ mindennél nagyobb hiba bennem az állhatatlanság és a következetlenség. Es ez azért nagy csapás rám nézve, mert a következményei pokoli kínokat okoznak!"

42 A férfi és nő kapcsolatáról így olvashatunk: „A férfiak formálnak bennünket. Ezt én elmondhatom, aki soha sem engedelmeskedtem egynek is — ha csak magamnak is jól nem esett az engedelmeskedő gyönge asszonyt játszani. Mondhatom, hogy mindig inkább a férfiaknak akartam tetszeni, mint az asszonyoknak. Ami igaz, az igaz. A férfiak nevelnek bennünket."

43 Életútját érett kora megcsendesedett hevével, s talán némi színészi pátosszal így összegzi: „A szennyből a tisztaságba, a sötétségből a fénybe, ez volt életem útja."

44 Jászai Marit és Herman Ottót, a kolozsvári éveik véletlenje mellett, életsorsuk és egyéniségük közös vonása is egymáshoz sodorta. Egyrészt mindketten tulajdonképpen autodidakták voltak, másrészt pedig mindketten a semmiből verekedtek fel magukat pályájuk legmagasabb csúcsára, szerelmesen szerették a tudást és mindketten ízig-vérig íróemberek is voltak. Hozzájárulhatott ehhez kétségtelenül Jászai már vázolt, céltudatos kapcsolatteremtési igyekezete is. Kapcsolatuk nem záródott le teljesen a Pestre költözéssel. 1875-ben férjéhez, Kassai Vidorhoz írott levelében így védekezik: „Amit Honi úr beszél, az ostobaság. Nem is láttam Herman Ottót, mióta férjem nincs itt, és ha láttam volna is? De nem láttam."

45 A tükröm c. 1909-ben megjelent kötetében a következőkben idézett részben — megeshet — Herman Ottóra emlékszik: „Egyensúlyt, harmóniát kerestem minden áron. ... Ekkor vezetett a jó sors egy bölcs ember szívéig, a kinek föltártam kínlódásomat. Ideje volt! De erre is megkellett érnem. Az a világító eszű ember pedig a két keze közé fogta széles fejemet, belecsókolt könnyes arcom kellős közepébe. ... Egy szavával meggyógyított, mert önérzetet adott. ... Azóta nyugodtan szemlélem azt a mit az életből látok és benne magamat. Űgy van! Csak abban legyen összhang, a mit az ember munkál. Ez elég az életben. Végre megismertem magamat és ez az ember egyedül biztos vezére."

46 41. Péchy i. m. 177. 42. Jászai Mari emlékiratai. Sajtó alá rendezte Lehel István. Bp., é. n. 88. 43. Jászai Mari: A tükröm. Bp., 1909. 105. 44. J. M. emlékiratai. 45. Kozocsa i. m. 108. 46. Jászai Mari: A tükröm. Bp., 1909. 237.