A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

226 SZABADFALVI JÓZSEF ról és sokat gyűlölségeimről. Föltettem magamban, hogy amit eddig lejegyeztem azt elégetem, kivált ízléstelen szeretkezéseim miatt, melyeket szintén leírtam, és melyek még nem régen is, leírhatatlan szégyenérzést okoztak. — Ma már érdekkel és szánalommal olvasom azt is ... mindegyik appetitusomból egy-egy erkölcsi betegséget csináltam magamnak. Gondolkodni nem tudtam még ötven esztendős koromban sem, csak az ösztönöm után éltem a tehetségemből. Bercseni Béla szokta volt mondani: Jászainak gyertyagyújtáskor jön meg az esze. Azaz a színpadon."

34 Péchy Blanka is említi, hogy fiatalon vezetett, bensőséges részleteket is bevalló naplóját, naplóit éltesebb korában megsemmisítette. A később megírt visszaemlékezéseiben pedig életútját, szerelmeit, viharosnak is mondható pályáját, életkorának és társadalmi pozíciójának, mondhatnánk ízlésének megfelelően rajzolta meg, színezte az egyiket, elkendőzte a másikat.

35 Az Emlékezések c. írásában férjéhez, Kassai Vidorhoz fűződő egykori, kb. harminc évvel korábbi kapcsolatát is egyértelműen negatívnak tünteti fel. Megismerkedésüket és házasságkötésüket is mint érzelem nélküli, számítás eredményezte, kizárólag a színészi és társadalmi felemelkedésre irányuló, célszerű cselekedetnek tünteti fel. Visszaemlékezései e tekintetben is vagy feledékenyek, vagy tendenciózusan torzítottak. Publikált levelezéseiben vőlegényéhez, majd férjéhez írott jó néhány levele található. Esküvőjük előtt szinte minden második napon, mondhatnánk lángoló levéllel kereste meg. 1872 tavaszán, majd később is jó néhány levélben bánja az elhidegülést és könyörögve kérezkedik vissza. Az aláírás — férjének írott leveleiben is, hasonlóképpen, mint az előbbiekben közölteken — Marid, Maridra, Maridnak, az utolsó mondatoknak megfelelően.

36 Megállapíthatjuk tehát, hogy a késői visszaemlékezések e tekintetben sem felelnek meg teljesen a fiatalkori, valós eseményeknek. A közölt levelek adatokat szolgáltatnak Herman Ottó és Jászai Mari életútjának néhány más, általánosabb mozzanatára is. Több helyütt említi leveleiben Herman Ottó munkahelyét, a múzeumot, rendszeres nyomdába járását, találkozóhelyüket, a múzeumkertet (6., 17., 18. sz. levél). Felfedezhetjük bennük a nagy tudósnak a munkahelyével, az Erdélyi Nemzeti Múzeummal való gondjait, a kapcsolat meglazulását, majd megszakadását, bosszankodását a kolozsvári újsággal, a Magyar Polgárral. Adatokat kapunk mezőségi kutatóútjaihoz, illetve a szászvesszósi elhúzódásának néhány mozzanatára. Az 1871. július 30-án kelt, 10. sz. levelét Jászai Mari Marosvásárhelyről még Kolozsvárra írja. Egy hónappal később, augusztus 3-án írt (11. sz.) levelét, az azonosítható boríték szerint Kolozsvárra címezte, abban azonban „vesszősi csikó"-nak nevezi, említi Küküllővárat, valamint „Bedőházi bácsit". Ez idő alatt járhatott Herman Ottó Szászvesszősön barátjánál, Bedőházi Jánosnál. 1871. szeptember 15-én Tordáról ismét Kolozsvárra ír, ebben a következőket olvashatjuk: „Csak menj te oda az Isten háta mögé télre, majd meglátogatlak én ott." Az október 15-én kelt levelét (14. sz.) már Szász34. Jászai Mari írásai. Emlékezések, napló, tanulmányok. Szerk.: Debreczeni Ferenc. Bp., 1965. 37, 39, 40. 35. Péchy i. m. 36. Kozocsa i. m. 17, 43. skk.