A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz
JÁSZAI MARI LEVELEI Herman OTTÓHOZ 223 Tiszteletemet a kedves János Bácsinak. Édes jó Galambom! Isten azaz a minden jó legyen veled Madrid A túloldalon: Brenner Jani üdvözöl! Ma azt a töredező rossz fogamat kihúzattam, egy fogaddal ismét szegényebb vagy! 15. Ottó bocsásson meg nekem. Oh hogy hihettem volna hogy így történik, inkább soha sem vettem volna tollat a kezembe! De nem gondolhattam arra, hogy az Önnek lehetetlen a mit én kívánok. Nem hittem hogy barátom ne tudjon lenni oly körülmények minők közt én élni fogok, mikor az a baráti tiszt nem lett volna megalázó még Önre sem, mert egyetlenem lett volna. Eltéptem magam minden összeköttetéstől, — több fájdalmat adott mint örömöt — beláttam és megnyugodtam benne, hogy mint nő boldog nem lehetek múltam miatt. De egészen egyedül lenni az egész világgal szemben a színésznőnek lennem, és lelkemet föl nem tárhatni egyetlen ember előtt sem a kit becsülök, az ilyen élet sivárnak hidegnek látzott az én határozatlan gyönge lelkemnek, és nem volt bátorságom rálépni az elhagyatottság ez ösvényére, annyival inkább sem, mert rósz szellemem még mindég kisértett, és az egyedüliség érzéséből származó elkeseredettség s gyávaság, talán ismét vissza sodort volna ama viszonyba, a mely mindennap, minden órában a porig alázott magam előtt! S a melynek a legborzasztóbban kellett volna végződni rövid idő alatt. Egyetlen egy embert ismertem a ki megmenthetett volna, mert többre becsültem magamnál, mert hittem erejében és önzetlenségében, önt Ottó. Önhöz fordultam segítségért, de fájdalom szerencsétlenül, mert elhibáztam a módot a mellyel tennem kellett volna. Őszinteség helyett, ismét azzal az átkozott kacérkodással kezdtem, de Ottó, esküszöm hogy akaratom ellen, vagyis tudtomon kívül, és csak most látom, mikor visszagondolok rá. Bocsánat Ottó, mégegyszer ez életben bocsánat! És ha nem lehetett barátom, kérem emlékezetében azt a parányi helyecskét, a mennyi jó mégis, mindennek daczára, talán lelkem mélyén megmaradt. Isten vele. Mari. 28 16. Édes délután várja meg míg magam leszek, és jöjjön hozzám, otthon sokkal jobban érzem magam, ott hosszasabban beszélgethetünk. 29 17. Édes tűnődöm! az az én felsóhajtásom hibás volt, az csak magamért történt, sokszor sóhajtok én így fel, attól félek hogy elgyengülök, el betegesedem mielőtt jó színésznő lehetnék, és boldog, mert az én boldogságom attól is függ, ha erőm megtörnék, — a mitől mindég félek — nem lehetek az öné! mert nekem alamizsna nem kell, ezt már mondtam. És miért emlegeti ön szegénységét? én nem kérdeztem mennyije van? nem fogok az ön segélyére támaszkodni soha, mert én boldog, nyugodt, megelégedett vagyok így, ha magam keresem meg a nekem szükségest, azért erről többé egy szót se! Aztán az a. fenyvesi az nagyon szomorú dolog, és nincs oka hogy arra gondoljon] miattam legalább nincs. Holnap délután egyedül leszek ki fogok nézni az ablakon, akkor jöjjön! jól van? Ma vártam hogy a nyomdába menjen Körösi Kálmánnal sétáltam vagy 4 szer a nyomda felé benn is voltam, s nem jött. Délután sétálni voltam a kicsi Ninával, magánál is voltam, s nem volt otthon, aztán mentünk a sétatérre, azt a kis árva leányt vittem sétálni, a kit Tompa kísért. Holnap hozzon levelet! Hát a képem jó? azt ma kaparítottam vissza egy helyről magánaki Édes azt a prücsköt szúrja gombostűre! Mari 30 13 15 Szászvesszős. Kolozsvár, 71.7Q. Küküllővár 71.JQ. 28. HOM. HTD. 70.45.16. 16,4x10,7 cm négyoldalas. A kékszegélyes levélpapír egyetlen üresen maradt oldalán a következő szöveg olvasható két sorban Herman Ottó kezeírásával: „Jászai Mari (mikor ismét visszatért)". 29. HOM. HTD. 70.45.19. 23X14,5 cm egyoldalas, kis borítékon: „Marosvásárhely" szöveg. 30. HOM. HTD. 70.45.20. 23x14,5 cm négyoldalas.
