A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

224 SZABADFALVI JÓZSEF 18. Galambom! Galambom! Galambom! Nem tudom tudok hozzászokni ahhoz a gondolathoz hogy ne lássam, s ma ismét ki kellett mennem a kertbe. Hisz látott ugye? gondolkoztam hogy menjek e, és mire elhatároztam hogy erős leszek és nem zavarom, már ott voltam a kertben és láttam is a fejét egy kis ideig, aztán eljöttem, ez azt hiszem nem lesz valami nagyon káros, ugye? Ha mindig itt leszünk, egyszer egyszer ki megyek hogy lássam, úgy sem tart soká, — megyünk csak 6 ot játszunk — reggel mikor elmegy az ablak előtt oly rövid ideig látom és fel sem néz, tudja édes úgy vegye ha engem ott lát a kertben, mint múltkor maga az én ablakom alatt megy el, azt hiszem hogy köszönhetnénk is egymásnak?! vagy ezt már nem szabad? Ha most eszembe jut mind az amit a jövőre nézve terveztünk, hinni sem merem hogy valósul, de hogy ne; most látnom sem szabad, és akkor látni, beszélni, sőt egész nap szabad lesz vele lennem, — váljon teljesülhet ez? nem vethet ennek senki gátot? Mit gondol édes Galambom? váljon nem halok meg mielőtt szabad lehetnék?! mit tegyek ha Kassay nem akar elbocsájtani magától, mert most úgy nyilatkozik, azt mondja mikor kérem hogy engedje meg hogy a tavasszal elmenjek tőle. — „nem megy az olyan könnyen, nem azért vettelek el hogy ne legyen feleségem" pedig tudja e édes hogy én egy idő óta már csak az emberek előtt vagyok felesége, és, itthon nem, ő jól tudja hogy én hideg vagyok hozzá, de azt mondja „az elválás botrány" néha úgy látszik hogy megnyugszik benne, de most újjra másként beszél, úgy félek! váljon mi fog történni? ugye untatom ezekkel az én kételkedéseimmel, de úgy nem merem hinni, hogy én olyan nagyon boldog leszek. Mert én nagyon szeretlek galambom, édes galambszemeim! úgy szeretném megeső — —jaj nem szabad ugye még gondolni sem rá, ha Dr. Török (?) elolvasná ezt a levelet rögtön konfidkálná (?), ugye? de hát mit szabad írni? vagy nem gondolok többé ilyenkor mikor írok, a szemére, édes szemem. Azt mondta most a cselédem, jövet látta önt, és ön azt mondta volna neki, hogy mondja meg nekem, hogy ön a vasút felé meg, váljon azért mondta hogy én is arra menjek, mennék is én, de nem merek, hisz ha szabad volna találkoznunk lejött volna az én édes Ottóm hezzám a kertbe ugye? Igaz, ha reggel erre megy, menjen egy kissé lassabban, és nézzen fel! A polgár észrevette hogy szórakozott vagyok. De hogy azt a szerepet nem tudom az nem igaz! tudom könyv nélkül! Igaz édes kérem, keressen nekem egy szürke szemüveget és küldje el, nekem nincs most pénzem, meg félek is, hogy olyat veszek a mely a szememet elrontja, Vásárhelyet is olyan fehér a kövezet, és nekem már most is nagyon fáj a szemem, lássa dolgot és költséget csinálok magának, de legalább addig is rám gondol és nem arra az utálatos Polgárra! Jaj hogy vágyom látni, csak már mennénk, különben nem tudom hogy állom ki! tanulni sem tudok pedig a Polgár ugyan lelkére vette a haladásomat fél hogy megöregszem mielőtt valamit tanulnék, szegény feje bizonyosan magáról tapasztalja milyen fájdalmas vén szamárnak maradni, nekem van még annyi időm hogy az ő bölcs jó indulatú kritikáját ki heverem, de hogy az ő erszényén az a seb mikor forr be a mit miattam rajta ejtett, na majd télen kihozatom a zálog házból s elküldöm neki vissza, (Az oldal margóján végig:) meglássa mindjárt vége lesz a Jeremiádoknak siránkozik a világ ízléstelenségén hogy az ő talentumának és kecseinek (?) ellent bírt valaki állani, pedig hát az ő felesége Szabó ... Marid!

31 19. ma nagyon rossz napom van nagyon! Segítsen nekem magamat megismerni, egyszer erre már kértem. De most az is nagyon aggaszt nem vagyok igaztalan Kassaival szemben, hátha nem jót cselekszem?! Mi. Ez a gondolat sok, sök kinos órát szerez nekem, úgy félek a szeme közé nézni, mert ő nem hiszem, hogy önzésből kötötte hozzám magát. (Új lap) ma azt mondám ne tétessen velem ígéretet, mert érzem, ha egy önnek tett ígéretet megszegnék, igazán nem tudnék tovább élni. De egyet kérés nélkül, önkénytelenül fogadok önnek, hogy önhöz őszinte leszek, minden körülmények között!! — Még nem volt ember eddig, kinek ezt ígértem volna! és ezt meg is tartom. Ön azt monda, hogy önmagán mindég biztosan uralkodik, azt el hiszem, és oly értelemben én is állíthatom hogy tudok magamon uralkodni. Istenem hisz ezt ön is tapasztalhatta mi! —• 31. HOM. HTD. 70.45.21.