A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

JÁSZAI MARI LEVELEI Herman OTTÓHOZ volna, akkor még többet írnék, mert kedvem van hozzá, de mikor egy ilyen tele írt lapot végig nézek, sajnálom önt arra gondolva hc^y- egy héten 8—10 ilyen lapot küldök önnek, és az én türelmes galambszemeimnek kell azokat keservesen kisilabizálni. Egészségéről miért nem ír? ugye jobban van, én is most minden nap fürdők hidegben, egy hét óta, de csak úgy szabad azt mondta a doctor ha a fejemet is megvizezem, a mi az én hajammal nem kis baj, különben azt mondja nincs komoly bajom csak vér szegénység, és ez ellen vasas pilulákat rendelt, én nehezen határozom el magam az orvosság evésre ez az első életemben a mit meg fogok enni, azt mondja t.i. a doktor, hogy a szívemnek az az ideges verése a mit nálam észre vett, és amiért én őt tulajdonképpen ide kérettem, csak a vér szegénységtől van, nem bánom, eszem hát vasat! De igaz! hisz ettem én már orvosságot, a mit az öreg Sreibig adott, szegény öreg elküldte neki édes a képemet? Köszönöm, de most megint egy kérésem van, csináltasson nekem ilyen névjegyeket mint ez, ilyen papírra és ilyen nagy is legyen, csak hogy azt szeretném ha a korona helyére egy kis álarcz jönne. Jászay Mari; vagy Jászay Mari asszony! ahogy önnek jobban tetszik, úgy nyomassa, de a betűk ne legyenek feketék ilyen mint ez vörös és kék ez tetszik nekem, ilyet szeretnék. Édes Ottóm küldenék egy képet hogy küldje el a nővérének, hanem nem tudom illenék-e? tudja írja neki, hogy valami távoli rokont fedezett fel bennem, ki őt is igazán szereti, így ismeretlenül is, csak azért mert önnek nővére, hogy is hívják? Otil ugye? vagy nem úgy hívják, aztán írja meg neki hogy üdvözlöm őt, s majd egyszer meglátogatom, hát még kinek küldjek képet, kit szeret még ön? Bedőházi bácsit? annak is visz eggyet? mondja neki hogy szeretem mert olyan jó önhöz, és hogy fogadja el tőlem ezt a képet. Oh tudom már, nem Otilnak hívják. Fanninak ugye? igen igen így hívják, csókolom őt. Még kinek akar adni, Sámynénak? igen, írja meg. Aztán még egyet édes, ha jön és nem lessz alkalmatlan elhozni az albumomat, nagyon szeretném már látni, valyon nem jöttek Demjénhez újj képek ha van köztök olyan a mi az albumba levő többinek megfelel, kérem vegye meg nekem, édes kék szemem úgy látom itt előttem Marid 12. Édes jó Ottóm! Végre kaptam leveledet, de ez egy cseppet sem nyugtat meg! sőt ellenkezőleg! Az Istenért, hát ezt ígérted te nekem? hát ez a nyugodság? Ottóm, Ottóm! hát ennyire becsülöd még az embereket, hogy sértéseik, bántalmaik egy oly derék főt mint a tied megzavarhatnak? Ne Tiszteld meg őket azzal, hogy képesek téged sérteni! Hisz ha én volnék te!!! oh!!! De hát hogy is sérthetnek ők téged? Hát nem álsz-e szellem tekintetében mindnyájunk/oföTt!? Ami pedig az anyagot illeti ? édes Ottóm hagyd az azoknak a kiknek nagyobb szükségök van rá! Én nem tudom ugyan hogy mivel sértettek meg? de annyi bizonyos, hogy annyira nem méltó hogy egy hajszálad kikuljon érte!.. Jöjj csak jöjj! hadd pirongassalak meg, én nem tudom neked eléggé ismételni, mennyire nem érdemes az emberiség te reád! és te még fel tudsz indulni czudarságaikon!? hisz az emberek mindig bántják azt — a hol hozzá férnek a kit magok fölött éreznek! a kitől félnek! De nini! juj hogy szégyenlem magam! én neked adok oktatást! ne haragudj édes Ottóm, de egészen elfelejtkeztem magamról, hogy lehet ember a földön, a ki téged bántson!? a ki neked fájdalmat okozzon?! ne törődj az emberekkel Ottóm! jöjj el hozzám! lássuk mi csak egymást, aztán ne törd magad a másikéval! nem neked való az! vagy várj míg kigyógyulsz. Micsoda felolvasás az a miről írsz? minek fárasztod magad affélével? pénzre van szükséged? minek neked a pénz? vagy ha éppen szükséges kölcsönzők én. De mire is neked a pénz? ugyan Ottóm! ne öld meg magad! Csak menj te oda az Isten háta mögé a télre, majd meglátogatlak én ott, aztán írok sokat, hisz akkor már a tiéd leszek! el van határozva hogy mikor Pestről vissza jövök külön megyek lakni valamely jó nő cseléddel, aztán te is eljöhetsz meglátogatni, a mikor neked tetszik, így aztán csak elvergődünk tavaszig!? akkor aztán! • De az még a jövő titka, hogy akkor hol leszünk?! De eggyütt leszünk, és nem válunk el, csak a halálunkon, sőt én azt hiszem hogy még akkor sem! tudós édes mit mondtam Vásárhelyt? 23. HOM. HTD. 70.45.5. 13,5X21 cm négyoldalas. A borítékja a 70.45.6-osnál a következő szöveggel: „Tekintetes Herman Ottó úrnak üdvözlettel Kolozsvár. Bélyegző elől: Marosvásárhely, 6 71. 4.; a hátoldalon: Kolozsvár, 71.-=-. 24 HOM. HTD. 70.45.18. 22,8X 14,5 cm négyoldalas. Borítékja a 15. sz. levélnél, rajta a következő 4 címzés és pecsét: „Tekintetes Herman Ottó úrnak üdvözlettel Kolozsvár. Marosvásárhely, 71.-jr