A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

222 SZABADFALVI JÓZSEF Hova fogsz itt szálni? van ugye jó barátod hisz a minap már említetted! Józsidnak annyit mondtam „mondja meg Hermannak, tisztelem, és jöjjön minél előbb" hanem azt hiszem ő többet olvasott le az arcomról, és tán azért mondott többet. Aztán édes azt a lakás keresést pedig hagyd abba, majd szaladgál azután más, a kinek van arra való ideje. Azt a képet megkapta édes? a mit vásárhelyről küldtem? szép? jó? Hátha jösz, édes Ottóm, hol találkozunk? Vasárnap játszom, reggel 10 órára már itt leszesz ugye? akkor csak jöjj be a próbára, vagy ha nem akarsz, akkor délután jöjj hozzánk, vagy fölkereslek én, de vasárnapra ebédre vagyunk híva, tehát ha délelőtt fel nem keressz, úgy csak délután fél négykor láthatlak. Hát azt a kritikát hozzam galambom? itt mához egy hétre adjuk a Bánk Bánt, ugye akkor még itt lesz? ma 14-ike csütörtök van. Isten veled drága jó Ottóm, szeresd ezt a te rakonczátlan, de téged igazán szerető Maridat Sáminének add átt igaz tiszteletemet.

25 13. Édes jó Ottóm! nagy nagy a baj, várva várt leveleidet, —• kettőt — ma Kassay adta át, nem törte fel, de tudni akarja mi van benne. Neki próbára kellett menni, és tovább nem faggathatott, igen de mindjárt jő, és kezdi újra, és én nem tudok mit felelni, hidd el Ottóm megmutattam volna neki leveleidet, ha nem félnék, hogy e miatt örök gátat vet szerelmünknek. Ottóm ne írj többet nekem hanem kérd meg Sáminét hogy engedje meg, hogy aző leveleiben nekem is írj néhány sort, másként, nem megy, mert Kassay azt mondta, hogy ha tudta volna hogy nem mutatom meg neki, jogával élt volna, és felbontotta volna. Aztán még arra akarlak kérni Ottóm, írj nekem ezután vagy két szép udvarias levelet, de egy kis rokonszenv lássék belőle! Kénytelen vagyok Ottóm, csak még egy kis ideig, hazudjunk! az ő és a mi nyugalmunkért is, szegény nagyon bánt! Nem tudom mi fog történni ha haza jő? meglehet ez még hamarabbi elhatározásra bírjam csak ki ne törjön, mert én nem védelmezhetem magam semmivel, neki igaza van, én megcsaltam. Marid Nem tudom Pesttel is hogy lesz! Fehérvári nem bocsát, azt mondja nem nélkülözhet. Egészen elmenni meg nem akarok, sok okom van rá, és olyanok, hogy ilyen egy is elég volna. Isten áldjon meg édes jó Ottóm. Valamelyik nap leveleidet mind el fogom küldeni, mert itt rósz helyt van. Én írok ám neked! mikor csak tehetem. Marid

26 ok. 13

án péntek délután 5 óra

27 Édes jó Ottóm! Jól vagyok, szeretlek, minden percben rád gondolok, csakhogy végtelen hiányát érzem leveleidnek! Valyon mikor jön már Sáminé? Ottóm, írj Újhelyi Marinak csak annyit, hogy megkapod folyamatosan leveleimet, csak annyit igen vagy nem, és ha nem így keresd, de én azt hiszem, hogy megkapod! Ma azt hittem nem játzom, és egészen nyugodtan ültem itthon, mikor délután 4 órakor jönnek jelenteni, hogy játzom, mert a tenorista berekedt, elővették „szép molnárnét" sebaj. A mai délután első felét azzal töltöttük hogy képeinket válogattuk szét és mellette tréfáltunk, jó kedvünk volt. Mátrai minden nap jön! meg nem foghatom?! Hát te Ottóm szorgalmasan írsz Maridnak? Majd érte megyek! Már alig várom azt a szabadság időt! Kevés az igaz de mégis nem adnám Kolozsvárért! hátul: Kolozsvár, 71."ö". 25. HOM. HTD. 70.45.15. A borítékja az 5. sz. levélnél: „Tekintetes Herman Ottó úrnak üdvözlettel 14 15 Kolozsvár. Thorda 71,-Q- Kolozsvár, 71.-^-. 26. HOM. HTD. 70.45.12. 22,8X 14,5 cm. 27. HOM. HTD. 70.45.13. Borítékján: Tekintetes Herman Ottó úrnak üdvözlettel u. p. Küküllővár,