A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

218 SZABADFALVI JÓZSEF 4. Legyünk erőssek, várjunk, dolgozzunk és hallgassunk. M...

17 5. Úgy akarok írni édes jó O.. .m, hogy fel ne hevüljön, ó ha visszagondolok számtalan együttlétünkre, a mikor folytonosan oly igen izgatott volt! ha meggondolom hogy minden méreg volt önnek, úgy bánom miért nem uralkodtam én jobban magamon, de az így is sok erőmbe került! aztán meg én nem tudtam hogy az önnek árt! bocsásson meg nekem, szenvedéseiért! ugye megbocsát, — ennek különben tapasztalatlanságom is oka — én még most nem tehetek egyebet, mint szeretem, és folytonosan rá gondolok, míg nem láthatom. Hisz az ön nemessége határtalan édes, édes! ön most sem kívánja, — bizony el még gondolatban sem — hogy fel áldozzam önérzetemet, habár ez áldozattal tán vissza nyerné egészségét, ön a legnemesebb ember a földön! és én szeretem a míg élek!!! olyan boldog vagyok hogy ezt tudtára adhatom, jaj csak az olvasás és írás ne izgatná! Kérem írja meg ha igen, mert én minél előbb látni akarom! Oh édes miért ment el ma az előadás végéről, — én feltettem magamban hogy majd a nagyjelenetem alkalmával még egyszer jól meg nézem mára, és mikor oda nézek nincs! én olyan zavarba jöttem hogy bele sültem a szerepembe, mint egy rossz kezdő, olyan fájdalmat éreztem mintha búcsú nélkül hagyott volna el hosszú időre — Elvesztettem lélekjelenlétemet és összezavarodott előttem minden. Miért is ment el?! tán rosszul lett? úgy szerettem volna az én jóságos tiszta kék szemeimbe még egyszer bele nézni, a melyekből mindig az a szánalom és bocsánattal vegyült szeretet mosolygott reám, oly jótékonyan! Köszönöm ezt! oh bár láthatnám ismét minél előbb! — De csak egészségesen! Képzelje édes galambom, olyan vágy szált meg élni addig, míg ez a világ el vesz — a mint jósolva van — és akkor önnel együtt meghalni, úgy érzem, hogy ha itt átszorítana és úgy halnék meg, még ott túl is — ha van ott valami — megvédene engem! Oh engem oly boldoggá tesz az amit ön iránt érzek, úgy fölemel! oh bár így tarthatna ez folytonosan, oh vigyázzunk hogy sémi ne törölje le szeretetünk hímporát! Mari Bocsásson meg hogy czeruzával írok csak nem mentség, vagy figyelmetlenség, de okom van rá!

18 6. Most jövök a Múzeum kertből, megírom merthisz meglátott úgy is, bocsásson meg hogy újjra felizgattam nyugalmából — Én lássa oly nyugtalan vagyok, és oly zavart hogy ha ez soká így tart megőrülök. Tudtam hogy a kertben van, és kimentem hogy tán látom az ablakból, láttam is. Kértem azt a leányt hogy hozza el, ha van önnél levelem, azt mondta reggel lesz, érte küldök. Szörnyű bággyadt vagyok, a lábamba nincs egy csepp erő, nem tudok sem enni, sem aludni, úgy mint eddig, és mégis csak önért aggódom, a kisasszony azt mondta hogy panaszolkodott neki, óh hogy fájt nekem mikor mondta! nem tudom hogy lesz könnyebb, tán ha nem érzem közel hozzám nem fog ennyire fájni hogy nem láthatom, óh az az anyag! az az ocsmány anyag! oh hogy az erősebb! — és mégis azt mondják hogy a szellem halhatatlan, az nem lehet, hisz akkor /// sem engedne hatalmat maga fölött, e rövid ideig tartó testnek. Tud-e dolgozni édes Ottóm? én megpróbálom, oh ez alatt a hosszú levelezés alatt én ki nem állom, hogy legalább így írva, Ottómnak ne szólítsam, ez nekem nagyon jól esik. Tetszik önnek is édes galambom, olyan szelíd a szeme mint egy galambé! váljon mikor néz velők rám megint, olyan édesen mosolyogva! De ugye én milyen rossz türelmetlen vagyok, nehezítem a távollétet ha folytonosan ilyenekről fecsegek, pedig mindennek én vagyok az oka, tehát halgatás a részem és türelem, na a türelem soha sem volt úgy sem erényem most Istenesen bele gyakorolhatom magam, mert itt más nem segít — hanem türelmetlenségemet levelekbe fogom önteni, szegény Galamb szemeim csak győzzék olvasni! eztán még hozzá ilyen írás mint ez enyém! De ha éppen nem tudja olvasni küldje vissza hogy tisztázzam le! vagy e helyett inkább ujjat írjak? mi? ezt szívesebben teszem, mint amazt! Marid (Majd a következő, a 3. oldalon így folytatja:) egy fél órája hogy magával beszélgetek édes, és úgy tetszik egészen felvidultam. Jó éjt! 17. HOM. HTD. 70.45.8. 10,5X6 cm. 18. HOM. HTD. 70.45.10. 23X14,5 cm négyoldalas.