A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

SZABADFALVI József: Jászai Mari levelei Herman Ottóhoz

JÁSZAI MARI LEVELEI Herman OTTÓHOZ Jó reggelt édes édes galambszemem! ma láttam 9 órakor nagyon levertnek látszott, rosszabbul van? egy cséppel sem jobban? ugye annyit gondol rám mint én önre? Küldjön nekem hosszú levelet, az nagyon megkönnyíti helyzetemet. Minden jó velünk Marid

19 7. Édes! a levelét megkaptam, boldog vagyok! De most egy kérelmem van. Ez a szegény teremtés órákat szeretne adni, és ezt az újságba hirdetni de panaszol hogy nincs pénze, nem fizetheti ki most a 2 frt. Édes, tegye meg, írják ki 2 frt nélkül, igen? Kérem megfizetném én is de nekem soha sincs pénzem, csak 1-én és 16-án. Gondoljon rám mint én mindég magára és a szelíd szemére. Mari Hátoldalon hevenyészve: „írjon vagy egy sort, igen?"

20 8. most jöttünk a színházból 11 óra, nagyon kevesen voltunk, holnap majálisra megyek, kedves maga nézni sem jön? a négyesseim már mind el vannak ígérve, az első Tompa Gyuláé, a második Demjén László é, a harmadik Morgenstern é, a negyedik a Szuszi úré, ismeri egy nagyon szőke vasúti hivatalnok, Nagynak hívják, elmegyek legalább azzal is egy fél nap telik, s egy kicsikét felejtek, jaj ha maga ott lehetne! Ma azt írtam a délutáni levelembe hogy l

00 jén és 16

án van pénzem, csak azt hiszem ma van mi,? de csak télen, nyáron néha késik is, már mindegy én káprizirozom (?) magamat, arra hogy Ön vegyen nekem szemüveget, oh úgy szeretném holnap látni! nem bánom ha távolról is! Látja mindig csak azon jár az eszem hisz ha rajtam álna! látnám is én folytonosan, és így hogy nem láthatom hát folytonosan firkálok, de nem is hiszi milyen jól esik! hogy megkönnyülök utána nem alkalmatlan az én galambszememnek olvasni, ha igen írja meg akkor kevesebbet írok és jobban, de már az oskolában is sok író voltam, és nagyon sebesen írok nem tudok másként, no itt van ni, már meg mivel mulattatom, ha még soká nem látjuk egymást még azt is megírom hogy mit eszem és iszom csak hogy legyen mit írnom na de most jó éjt édes! Marid.

21 9. Édes galambom, maga a legjobb ember a földön, és én legjobban szeretem ezen a földön. Tegnapelőtt levelet, tegnap virágot, ma ismét levelet kaptam, és noha meg vagyok győződve szerelméről úgy, hogy e gyöngédségek azt már előttem jobban meg nem erősíthetik, mégis minden sor, minden újabb levél, mely öntől jön, újjra, meg újra boldoggá tesz, oly megnyugtató nekem az a tudat, hogy ön oly szívesen foglalkozik velem távollétem alatt, hogy már ez magában véve is elég volna arra, hogy boldog legyek, és hogy nagyobb boldogságot ne kívánjak az életben. Oh mi végtelen boldogok leszünk, ön engem egy kicsikét szeretni fog, én pedig önt, szeretni azon igaz és szent szerelemmel, a minővel csak egyszer szerethetünk az életben, igen szeretni fogom, és tisztelni végtelenül. Az igaz hogy az nekem is fájt, mikor azt kérdezte hogy „meg tartom e szívemet önnek híven és örökre" akkor nem tudtam volna rá oly lelkemből felelni, mint most hogy; igen igen meg tartom szívemet neked, megtartalak szívemben, és csak ki ne kívánkozzál, hisz ez az én egyedüli boldogságom is! Meg van ön elégedve a válasszal? oh édes galamb szemeim, mennyit adnék most ha láthatnám mily szelíden mosolyogtok, Mari levelére. Lássa édes, a levél írást is félbe kellett szakítanom, mert jöttek, mindig háborgatnak! azért ne rójjon meg ha nem írok annyit a mennyit ön, e folt is a miatt van e levélen, pedig időm van, mert keveset játzom, ma játzom harmadszor, ma péntek van 30

ik jún. nagyon sok felé hínak, többnyire Mógáéknál eszem, mióta itt vagyok csak kétszer ettem vendéglőben, ebédre, ozsonnára, vacsorára, még reggelire is elhínak, pedig tudják jól hogy azt nem szoktam — reggelizni —. Vitt e Teréznek virágot? a szép Tulipánokat köszönöm! úgy maradnak azok skatulában melyben érkeztek úgy szeretem őket. Hisz azon kertből valók, melyben én oly boldog voltam, és a melybe 19. HOM. HTD. 70.45.11. 23X14,5 cm négyoldalas. 20. HOM. HTD. 70.45.14. 13X 19,7 cm egyoldalas. 21. HOM. HTD. 70.45.9.