A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)
VERES László: A kamarai gazdálkodás kibontakozása a diósgyőri koronauradalomban 1755–1770 között
210 VERES LÁSZLÓ nevet a szájhagyomány csak a Bükk hegységi állami erdőbirtokokra alkalmazta. 46 A kamarai gazdálkodásnak még csak az első eredményei jelentkeztek az erdőgazdálkodás és az ipar területén, amikor új, országos jelentőségű feladat megoldása várt a kamarai szervekre. 1767 elején érkezett meg a diósgyőri uradalmi igazgatósághoz és Borsod vármegye elöljáróságához a pozsonyi magyar kamara utasítása az úrbérrendezés végrehajtására: „Mivel mostanában ditsőségesen Uralkodó Felséges Aszszonyunk,úgymint ezen királyi, és Magyar hazánk Szentséges Koronájához tartozandó Diós-Győri Dominiumnak örökös földes Ura, és Asszonya, a Felséges Magyar Udvari Kamarához adott több rendbéli Kglmes parancsolati által Kegyelmesen parantsollya, hogy valamint más jószágaiban úgy ezen dominiumában is az eddig való akár melly Név alatt levő Censusok, Taxák, adózások, s' eő Felsége földgyét élő Szegénységk nékem ki adott és Kentekkel az Uraság Székinek alkalmatosságával közlendő bizonyos Punctumok szerint reguláltassék." Ugyanakkor a kamara megküldte az úrbéri szabályozás 9 pontba foglalt előírásait is, amelyek többek között meghatározták a jobbágytelek kialakításának feltételeit, a jobbágyok robotkötelezettségeit, haszonvételeit, az adózás mértékét, a földesurakat megillető jövedelmeket, a jobbágyokra vonatkozó tilalmakat és büntetéseket. Az úrbérrendezés előírásainak ismeretében az akkori uradalmi prefektus, Nevery Ignác 1767. május 25-én Miskolcon tartandó úriszékre hívta össze az uradalmi települések lakosságának képviselőit és megparancsolta, hogy lássák őket „a helység petsétye alatt ki adandó s' Bíráknak és Nótáriusnak Subscriptiojaval erősítendő Levéllel", amelyben választ adnak a megszövegezett kérdőpontokra. 47 Mária Terézia úrbérrendezési utasításával egy időben a kamarán keresztül felszólította Borsod vármegyét is, hogy a földesurak törvénytelen követeléseit akadályozza meg. Az úrbérrendezési szándék azonban az uraik odónő és a kamara elképzeléseivel ellentétes fogadtatásra talált mind a nemesség, mind az uradalmi lakosság körében. Az uradalom lakosai miután tudomást szereztek az úrbérrendezésről kérvényekkel ostromolták a vármegyét, hogy ne változtassanak helyzetükön. Kérelmük elutasítása esetén elköltözésüket helyezték kilátásba. Nagyon féltek attól, hogy az úrbérrendezéskor is csak rosszul járnak, mint minden más esetben, amikor rendezték szolgáltatásaikat. A bizonytalanság oka továbbá az volt, hogy a királynő jóságát hangoztatva enyhíteni akart a roboton. Évi 52 napot vettek figyelembe az úrbéri regulációk készítésénél, holott ez nem volt más, mint az 1514. évi 16. törvénycikk. 48 1767. május 25-én Miskolcon tartott úriszéken minden település képviseltette magát, hogy a „Törvényes Urbárium kitsináltassék", azonban egyes települések ellenállása még ekkor is megmutatkozott. Miskolc, Keresztes, Kisgyőr, Varbó és Ládháza képviselőit nem bízták meg településük lakói, hogy a „Lakosoknak megegyező akarattyával azon Urbáriumot folytassák, s' tractállyák és végezhessék". Miskolc lakosai „előbbeni állapotukban megtartassanak" kéréssel fordultak az uradalmi elöljárósághoz, vagyis az 1755-ben kiadott urbáriu46. Szilas G.—Kolossváry Szné., 1974. 140. 47. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi kgyi. Act. Pol. XXII. I. 251. 1—2. 48. Klein G., 1939.54.
