A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17-18. (1979)

VERES László: A kamarai gazdálkodás kibontakozása a diósgyőri koronauradalomban 1755–1770 között

A KAMARAI GAZDÁLKODÁS KIBONTAKOZÁSA... 211 mukban előírt szolgáltatásaik megtartását kérték. Keresztes mezőváros küldötteit pedig csak azzal bízták meg, hogy hallgassák meg az úrbérrendezés pontjait, vigyék meg azokat írásban a település lakóinak, akik csak majd azután döntenek állásfoglalásukról. Ehhez hasonló utasítást kaptak Kisgyőr, Varbó és Ládháza képviselői is: „az Urbáriumot, és annak minden Punctumait meg halgassák, meghalgatván minekünk relatiot tegyenek, hogy az egész lakosoknak meg egyező akarattyokkal a meg írt Urbárium folytatassék, tractaltassék és végeztessék." Az uradalom többi települése korábbi ellenállását feladta és teljhatalommal bízta meg képviselőit ás vállalta „Szentül való megtartásra, a miket a meg nevezett Plenipotentiáriusaik fognak e dologban végezni." Május 25-én az úrbérrendezéssel szembeni ellenállásnak már egyébként sem volt értelme, az úriszék nem fogadott el kifogásokat és kérelmeket. Nevery Ignác világosan tudtára adta a községek plenipotenciáriusainak, vagyis teljhatalmú megbízottainak, hogy úgy cselekszik, mint feladatát „a Köz szokás, és az ő Felsége, és a T. Magyar Udvari Kamarának Kglmes parantsolati és rendelései előírják."

49 Az 1767. május 25-én Miskolcon tartott úriszék azonban nem végezte és nem is végezhette el az uradalom úrbérrendezését. Miután „Eő Felsége Kglmes Normájához alkalmaztatott, és rövid Summába rendeltetett Új Urbariális Regulatiónak móggyá"-t ismertették és vizsgálat alá vették a lakosok elöljárói által a korábban megszövegezett kérdőpontokra adott válaszokat, kiderült, hogy a királyi földesuraság alatt levő birtokokon a parasztság telkei és szolgáltatásai épp annyira rendezetlenek, mint a magánföldesúri birtokokon. A felmérések kiértékelése hosszabb időt igényelt, ezért július 22-ét rendelték el az úrbéri szabályozás „véghez vitelire Terminusul". Az 1767. évi úrbéri felmérések a kamarai kezelésbe visszakerült uradalom 1755 utáni fejlődésének egy kis területéről adtak képet, tehát a kamarai gazdálkodás során a parasztság életében bekövetkezett változásokat tükrözik. Ha csak az e tanulmányban bemutatott úri terheket nézzük, akkor megállapítható, hogy a kincstári érdekeknek megfelelően bekövetkezett változások ugyan némileg egységesítették a jobbágyok kötelezettségeit, de korántsem tették az állam adófizetőit több adó fizetésére képessé. Egy koronajószág jövedelmeinek emelésére inkább kedvezőbbek voltak más ágazatok (erdőgazdálkodás, ipar, bortermelés). Nem volt érdemes a jobbágyság helyzetén gyökeresen változtatni. Helyzetük változatlan szinten tartása, vagy éppen a kincstári érdekek szem előtt tartásával lényegtelenebb módosítása nem jár különösebb kockázattal. A parasztság helyzetén így csak rendeleti úton lehetett változtatni. Mária Terézia rendelete csupán csak kezdetét jelentette az úrbérrendezésnek. 3 évnek kellett még eltelni ahhoz, hogy végre államilag egységes előírások alapján a diósgyőri uradalomban is végrehajtsák az úrbéri szabályozást. 49. BAZmLt. BmLt. Bvm. Nemesi Kgyi. Act. Poi. XXII. I. 251. 49—57.