A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

TAKÁCS Béla: A Habán edények észak-magyarországi református templomokban

88 TAKÁCS BÉLA telő kanna és csésze holicsi készítmény volt. Ilyen származású edény a tokaji eklézsia ingóságai között is szerepelt az 1806-os leltárban: „egy Holicsi kék virágos, hasábos fehér ajakas korsó" bejegyzéssel. Szintén habán edénynek tartjuk a nyékládházi eklézsia 1735-ös leltárában szereplő „egy nyakas, talpas, ónba foglaltatott ajakas Lipsiai cserép kanná"-t. A lipcsei származás véleményünk szerint teljesen ötletszerű, mert Lipcsében soha nem működött fajanszgyár. A leltárakat készítő egyházlátogatóktól nem vehetjük rossznéven, hogy az edények anyagát, származási helyét nem tudták mindig pontosan meghatározni. Maga a porcelán szó ismert volt előttük, az anyag azonban annál kevésbé. A fehér színű, illetve mázú edényre egyszerűen ráfogták, hogy porcelánból készült. Ez a bizonytalanság mutatkozik meg a monoki eklézsia tányérjának leírásánál is, mert az anyagát „fél portzelán"-nak tartották. Különlegességnek számítanak a leltárakban szereplő kannák, korsók, bütykösök, tálak és tányérok között a borzovai és a szilicei ujkeresztyén poharak. A habán kerámiának ez a fajtája, illetve edényformája nem ismeretes a szakirodalomban, de a fennmaradt emlékanyagban sem. Ezek a poharak valószínűleg füllel ellátott, a nemesfémekből készült, sima, hengeres testű, ún. „cápás poharakhoz" hasonló edények lehettek. Ilyen formájú poharakat a XVIII. században az ónöntők is készítettek. Az is elképzelhető, hogy külön megrendelésre állították elő a habán mesterek. Feltehetően ilyen megrendelésre készült cserépkehely lehetett a palágyi eklézsia (Ung m.) cserépserlege, amely felirata szerint 1729-ből való. A serlegen kívül még 1931-ben is megvolt a templomi felszerelések között egy kék virágú füles korsó 1727-ből és egy keresztelő edény 1729-ből.

4 A palágyi edényeket szintén habán készítményeknek tartjuk, mert a kék virág a habán díszítőművészet egyik kedvelt motívuma. Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy az észak-magyarországi református templomokban 1665—1806 között 22 templomban 26 kifejezetten „ujkeresztyén" névvel feljegyzett edény volt. Ha az ón fedeles, valamint a porcelánnak nevezett edényeket is habán munkának fogadjuk el, akkor ez a szám 31:39-es arányt mutat. A leltárak alapján az is megállapítható, hogy 1665—1806 között Észak-Magyarországon 51 református templomban összesen 68 darab különféle cserépedényt használtak és ennek több mint a fele kétségtelenül habán készítmény volt. Ez a tény a habán edények közkedveltségének és széleskörű elterjedésének bizonyítéka.

5 Tanulmányunkban az észak-magyarországi református templomokban 1665—1806 között használatban levő, leltárakban szereplő olyan edényeket soroltuk fel, amiket habán fazekasok készítettek. Ezek a leltárak a kerámia mellett a habán üvegesség magyarországi tevékenységéről is tartalmaznak adatot. A cserépfalui eklézsia 1754-ből származó összeírásában az egyházlátogatók feljegyeztek „egy ujj keresztyén kristály korső"-\. A kristály elnevezés egyértelműleg üveg anyagra utal és ilyen edények az észak-magyarországi református eklézsiák templomaiban több helyen előfordulnak: Barka (1801) „egy hajdani mettzett, fedeles, virágos kristály pohár"; Bükkaranyos (1757) „egy kristály fedeles korsó"; Ládbesenyő (1711) „egy kristály pohárka"; Nyékládháza (1757) „egy öreg kristály korsó"; Radnót (1735) „egy kristály pohár"; Sajóbábony (1735) „egy virágos kristály pohár"; Selyeb (1711) „egy kristály