A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

TAKÁCS Béla: A Habán edények észak-magyarországi református templomokban

HABÁN EDÉNYEK ÉSZAK-MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS TEMPLOMOKBAN 89 pohár"; Szentsimon (1735) „egy kristály pohár"; Varbóc (1735) „egy kristály pohár". Ha a cserépfalui korsó leírásánál a vizitátorok megjegyezték, hogy az „ujj keresztyén" készítmény volt, ezt nyilván nem ok nélkül tették. Valószínűleg egy régebbi leltár alapján állapították meg, hogy a korsó habán munka és ezt szükségesnek látták az új összeírásban is feltüntetni. A „kristály" szó a régi magyar nyelvhasználatban finom üveget jelentett. Tehát nem gondolhatunk például a nagyon drága „hegyikristályra", illetve ilyen anyagból készült korsóra. A sárospataki Református Múzeum az 1960-as években tervszerű munkával összegyűjtötte Észak-Magyarország területéről azokat a habán és későhabán úrasztali edényeket, amelyek már használaton kívül voltak a parókiákon. Ezekkel, és a már korábban bekerült anyaggal a Múzeum habán edénygyűjteménye hazai viszonylatban is jelentékennyé vált. A továbbiakban a sárospataki Református Múzeumban található, eddig még nem közölt úrasztali kannákat, korsókat mutatjuk be. 1. Úrasztali kanta, — eredetileg céhkancsó — ónmázas fajansz, kerek talppal, tojásidomú testtel, rövid, hengeres, kissé kihajló szájperemmel. Hasán és a nyaki részen kettős kék csík között indás száron nagy sárga, kék, mangán színű virágok és levelek. Elöl zöld levélkoszorúban mészáros szerszámok. A talp fölötti részen felirat: „BETSÜLETES: MISZAROS: CIHINEK: KORSÓJA: Tata: VARA: KERÜL: Vram: Aldy: megH: az Te: Javaidal: BenünKet Is Az Te: IgaHsagot: Maradion: Keztönk: MeSmieg: Mesaros János: ANNO 1674". Az edény nyakán és fülén félkörívekből alkotott kék színű díszítmény. Talp átm.: 18 cm, magasság: 35 cm, száj átm.: 10,5 cm. Leltári száma: F. 1924.1. Gyűjtési helye: Mád (1—2. kép). A céhkancsót, amely ismeretlen úton és módon került Tatáról Mádra, Révhelyi Elemér a tatai majolika legrégibb darabjai közé sorolja, tehát ilyen vonatkozásban is jelentős ez a későbbi úrasztali bortartó edénynek használt ritka céhemlék.

6 Különlegességét az is emeli, hogy a rajta levő hosszú magyar nyelvű felirat miatt szinte unikumnak tekinthető a mádi kancsó vagy kanta. 2. Úrasztali kancsó, ónmázas fajansz. Belül fehér, kívül kék színnel márványozva, ferde vonalúan bordázott testén sárga, mangán, zöld festéssel várak, kastélyok, szálló és álló madarak, fák rajza. Szájperemén ón keret, ón fedéllel, lapított alakú billentővel, sima füllel. Az ón fedélen vésett levélkoszorúban „WAD.1697" — felirat. Talp átm.: 11 cm, m.: 31 cm, száj átm.: 11 cm. Ltsz. F. 1961.79. Gyűjtési helye: Mezőzombor (3. kép). Elgondolkoztató a kancsó fedelén levő felirat, mert a XVII. század folyamán Mezőzombor Mád leányegyháza, fíliája volt. A felirat ugyan WAD. 1697, feltehető azonban, hogy a vésnök tévedett és MAD-ot akart írni, vagyis a kancsó eredetileg a mádi eklézsiáé volt, innen került a szomszédos mezőzombori gyülekezetbe. 3. Úrasztali kancsó, ónmázas fajansz, körteidomú testtel, alig kihajló szájperemmel. Az edény nyaki részén és hasán körbefutó kettős kék csík között kék, sárga virágok, barna levelekből álló díszítmény. A virágcsokor két oldalán évszám: 16—91. Talp átm.: 13 cm, m.: 28 cm, száj átm.: 11 cm. Ltsz. F. 1904.1. Gyűjtési helye: Átány (4. kép).