A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

362 GYULAI PÉTER 9. kép. Melitaea phoebe malvida Fruhst. és 10. kép. Melitaea didyma austriaca Bryk. és Melitaea phoebe kovácsi Varga Melitaea didyma crasnensis Horm. mindkettő nőstény A Bükk tehát a két alfaj elterjedésének határterületére esik, a hibridizáció miatt a didyma Esp. VI. elejétől IX. elejéig csaknem folyamatosan repül. Egyazon populáción belül sokszor kétféle fejlődési ritmusú alak található, vagyis egymás mellett korai vagy késői repülésű egy, vagy kétgenerációs példányok vannak. Ezt a kettősséget már Verity leírta 1955-ben (egyazon területen korai — „schiusura precoce" — és késői — „schiusura tardiva" — kelésű példányok találhatók).

129 Mindehhez még hozzájárul a nagyfokú morfológiai változékonyság, szinte nem lehet két egyforma példányt találni. Ez a nőstényeknél az elülső szárny sötét behintésében, a hímeknél a fekete rajzolat terjedelmében, a pettyek számában mutatkozik meg. Ezek kiterebélyesedésével sokszor a M. trivia Schiff. fajéra emlékeztető rajzolat jön létre. Jellemző továbbá, hogy a második generáció példányai kisebbek, a nőstények világosabb vörösek, hasonlóak lehetnek a Dalmáciában élőkhöz. Hernyójának tápnövényei Linaria-, Plantago-, Veronica-, Genista-, Stachys-, Scabiosa-, Artemisia-, Verbascum-fajok.

130 Melitaea phoebe kovácsi Varga-M. ph. phoebe Schiff. A palearktikum nagy részében honos faj, az Ibériai félszigettől és ÉszakAfrikától egészen Japánig fordul elő.

131 A széles elterjedésű faj alfajilag rendkívül erősen tagolt; eddig összesen 25 alfaját írták le, bár a palearktikum keleti