A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFÖLDRAJZA 363 részein élő populációk helyzete még nincs olyan alaposan tisztázva, mint az európaiaké. A M. phoebe Schiff. dél-európai formáit tanulmányozva, már Verity felismerte, hogy azok sajátos kettősséget mutatnak és két rassz-csoport létezik, melyek a morfológiai bélyegekben jellemző különbségeket mutatnak (kisebb egyedek, tompább színek, kerekebb szárnyak, ill. nagyobb egyedek, élénkebb vörös színek, nyújtottabb, íveltebb szárnyak. Mindkét rassz-csoport több alfajt foglal magában; az ún. „telona csoport" nyolcat, az „aethereá csoport" a törzsalakot és 16 alfajt.

132 (Később Kovács L. is hasonló megállapításokat tett a hazai populációkra.) A két rassz-csoport közti eltérés Verity szerint megközelíti a faji szintet, azonban — Varga Z. vizsgálatai szerint — a két fő csoport képviselői a peremterületeken hibridpopulációkat képeznek (mint a Bükk déli részein is) ezért a két fő rassz-csoport nem tekinthető önálló fajnak.

133 A M. phoebe hazai formái a következők :

134 1. M. phoebe phoebe Schiff.: a Dunántúl északnyugati része (Kisalföld); — azonosak a Bécsi-medencéből leírt törzsalakkal. Söté^t színű, kevéssé kontrasztos, sötét rajzolata teljes. 2. M. phoebe malvida Fruhst.: a Középhegység nagy részén és az ország középső területem. Tüzes vörös alapszínű, nem kontrasztos, sötét rajzolata finom, néha hiányos. 3. M. phoebe ottonis Fruhst.: Dunántúl délnyugati része, Alföld keleti része. Nagy tüzes, erősen kontrasztos, feltűnően nyújtott, hegyes elülső szárnyú példányok. 4. M. phoebe kovácsi Varga: A Budai hegyvidéken, a Pilis—Visegrádi hegyvidéken, a Börzsönyben, a Mátrában, a Bükkben, a Tornai Karszton és Szlovákiában (Plastovce környéke) élnek populációi. Zömök, rövid elülső szárnyú, kontrasztos, erős, jellegzetes fekete rajzolatú alfaj. A kárpát-medencei endemikus alfaj legközelebbi rokonai Macedóniában (ssp. nigroogygia Verity), ill. Podóliában és délnyugat-Ukrajnában (ssp. capreola Varga) élnek. A M. phoebe kovácsi Varga izolált populációi a M. phoebe malvida Fruhst. elterjedési területén belül, szigetszerűen, de attól ökológiailag és részben szaporodásbiológiailag elkülönülve, reliktumjelleggel tenyésznek.

135 A többi phoebe alfajjal szemben, a phoebe kovácsi jellemzője, hogy a karsztbokorerdőkhöz és ezek pusztafüves tisztásaihoz ragaszkodik, ez is oka mozaikos, lokális előfordulásának. Előfordulása a Bükk déli részére szorítkozik, a hegység egyik igen érdekes interglaciális reliktum állata. A Bükkben tehát — mozaikos jelleggel — két phoebe alfaj is él: 1. A déli rész meleg karsztbokorerdeiben (Maklár, Eger, Margit-völgy, Gyökerestető, Oldal-völgy, Szőlőske, Leshely, Hór-völgy, Oszla, Noszvaj, Rakottyás): M. phoebe kovácsi Varga. Egynemzedékes (V—

VII. elejéig), később kezd el repülni, mint a többi hazai alfaj. Kedvező, meleg években néhány második nemzedékes példányt is gyűjtöttek (Budai-hg., Bükk). Tápnövénye — Kovács L. (1946) szerint — valamelyik Centaurea-ía). 2. A hegység többi részén, napsütéses helyeken, patakvölgyekben: M. phoebe malvida Fruhst. Két nemzedéke (V—

VI. és VIII—

IX. eleje) gyér egyedszámban repül. Tápnövényei különböző Centaurea-ía]ok.