A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFÖLDRAJZA 361 Észak-Európában (Baltikum, Finnország) bevándorol és csak időnként lokálisan tenyészik.

127 A magyarországi populációk két alfajra különülnek:

128 1. ssp. austriaca Bryk.: Dunántúl, Középhegység nyugati és déli része, pesti síkság. 2. ssp. crasnensis Horm.: Bükk egy része, Zempléni-hegység, Tornai Karszt, Nyírség, Szatmár—Beregi síkság, Tisza-völgy. Meg kell azonban jegyezni, hogy a két alfaj elterjedése részben fedi egymást, és a határterületeken hibridpopulációk találhatók, mint pl. a Bükk hegység alacsonyabb részei, Nyírség déli pereme (Nagycsere, Haláp), Tisza völgy (Dombrád, Tiszakarád, Gáva). Tiszta crasnensis-iellegű populációk csak a Bükk és Zempléni-hegység nedves részein és főleg a Szatmár—Beregi síkságon (Lónya) élnek. A két forma főként biológiai különbségek alapján választható szét. A crasnensis nedvességigényes, fejlett hernyóként telel, és az imágók már V—VI. elején repülnek (pl.: Nyírség, Szatmár—Beregi síkság, Zempléni-hegység, Tornai Karszt, Déli-Bükk). Ezért alacsonyabb helyeken két teljes generációja van, amelyek jól szétválnak (V—

VI. és VIII—

IX. eleje). Az austriaca lárvái viszont harmadik lárvális stádiumban telelnek, az imágó meleg helyeken is csak VI. közepétől repül. Csak kedvező években van részleges második nemzedéke. Xerotherm jellegű faj. 7. kép. Mellicta athalia Rótt, és Mellicta 8. kép. Mellicta britomartis confulgens Iss. diamina Láng. et Kov. és Mellicta aurelia Nick.