A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

360 GYULAI PÉTER legnagyobb populációja a Harica völgyben él, sajnos azonban az utóbbi két évben a nagymértékű erdőirtásokkal és területrombolásokkal innen csaknem kiirtották. Egyedi példányok ismeretesek még a hegység más részeiről is (Hosszúsom, Garadna-völgy, Nagykőmázsa). Élőhelyei a tölgyes-bükkös vegyes állományú, dús aljnövényzetű, nedves völgyek. Az imágó irtások, rétek szélén Carduus-fajok virágain és a Sambucus ebulus virágzatán táplálkozik, kopuláció és tojásrakás céljára Rubusos erdőszéleket, irtásokat keres fel. Röpte igen érdekes; egyenes vonalú, kissé vitorlázó, a nőstények keveset mozognak. Egyetlen nemzedéke VI. elejétől IX. elejéig repül, zömmel Vll.-ben. Tápnövényei irodalom szerint Viola-fajok,

12X szerintünk valószínűbb, hogy a Rubusfogyasztó fajok (pl. B. daphne Schiff. faj is) egyike. Fabriciana niobe zemplenensis Varga Csaknem az egész palearktikumban elterjedt, nagy areájú faj. Legközelebbi rokonfaja az ázsiai F. cydippe L., ehhez genitális bélyegekben is nagyon hasonlít.

122 Rendkívül variábilis faj, mely alfajilag rendkívül erősen tagolt, az egyes alfajok azonban területileg és többnyire ökológiailag is jól elválnak egymástól. Igen nagy a vertikális elterjedése is; a síksági ssp. kuhlmanni Seitz mellett többnyire domb- és hegyvidéki alfajai képviselik, azonban az Afganisztánból leírt ssp. shiva C. Wyatt — K. Omoto a Shiva hegységben 3200, a ssp. kurana C. Wyatt — K. Omoto az Anjuman völgyben (Bála Quaran) 3600 m magasságban is él.

123 Hazánkban 4 alfaja is megtalálható :

124 1. ssp. austriaca Vty: a nyugat-dunántúli dombvidék alfaja. 2. ssp. kuhlmanni Seitz: az északkeleti síkvidékeken, leggyakoribb a Nyírség déli peremvidékén, savanyú homokon. 3. ssp. laranda Fruhst.: a Duna—Tisza közén, a Balatontól keletre meleg, meszes homokon lokálisan és a Középhegység meleg déli lejtőin. Ez az alfaj a Bükk legdélebbi részén (Eger környéke) is előfordul. 4. ssp. zemplenensis Varga: nálunk csak az Északi-Középhegység magasabb részein él, areája az északi és keleti Kárpátokig nyúlik. Igen gyakori Szlovákia keleti részén (Murány, Szádelő, Hacava, Kassa, Stratena-völgy, Vernár stb.). Hasonló a Keleti-Alpok és Krajna hegyeinek populációihoz. A Bükk hegységre ez az alfaj a jellemző. Előfordulása főként magassághoz kötött, élőhelyei a fennsíkon vannak, ahol főleg töbörréteken repül. Néhány példány ismeretes a Harica- és Lustavölgyből is. A töbrökben élők között gyakran előfordulnak kisebb termetű kiterjedtebb* fekete rajzolati elemű, intenzív lila interferencia-színű példányok. Egyetlen nemzedéke VI. közepétől (legkorábbi adat a Bükkből VI. 19., a Zempléni-hegységből VI. 3.). VIII. elejéig repül, de rajzásának fő tartama VII. első felére esik. Hernyójának tápnövényei Viola-félék, főleg a hegyi réteken gyakori Viola canina. Melitaea didyma austriaca Bryk.-M. didyma crasnensis Horm. A palearktikus faj areája alfajilag rendkívül erősen tagolt. A törzsalak Közép-Európa északi részén él. Az európai alfajokon kívül ismeretes még a ssp. neera F.-W. Szibíriából,

125 a ssp. elevar Fruhst. pedig Afganisztánból.

126