A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFÖLDRAJZA 359 bek számára a savanyú talajú területek (savanyú homok, láprétek, nyíltabb fenyvesek). Acidokrin természete főleg Európa északi részén kifejezett (C. selenehelaStgr.).

110 Hazánkban főleg dombvidékeken és hegyvidékeken élnek populációi, de csak nedves helyeken. Az Alföldön rendkívül lokális, csak jó nedvesség ellátottságú erdők tisztásain él (Sajólád, Debrecen környéke) de az utóbbi években sok helyről kipusztult. A Bükkben főleg a nagyobb réteken gyakori. Két nemzedéke van, de a második kisebb és élénkebb színű. V—

VI. és VII—VlII.-ban repül. Tápnövényei Viola-fajok, főleg a V. canina és V. palustris.

111 Clossiana titania titania Hbn. Eurázsiái faj, amely Európában főleg magashegységi, de tőlünk északkeletre sík- és dombvidékeken is előfordul. Irodalmi adat szerint hazánkban egyetlen példányt fogtak a Bükk hegységben.

112 Ez az adat azonban — a példány revíziója alapján — valószínűleg téves. Jelenleg az egész Kárpát-medencéből nincs biztos adat előfordulására vonatkozóan. Egyetlen nemzedéke Vll.-ben repül, tápnövénye a Viola syhatica és a Polygonum bistorta. Brenthis hecate hecate Esp. A palearktikus hecate-csoport (3 faj tartozik ide: hecate Esp., daphne Schiff., ino Rótt. — utóbbi a Bükkből hiányzik) sajátos helyet foglal el a Boloria-Clossiana, ill. az Argynnis genuszok között. (Ez genitális-bélyegekben is kifejezésre jut; az uncus inkább a Boloria-Clossiana genuszok fajaiéhoz hasonlít, de van egy harmadik, rövid centrális része is.)

113 A hecate Esp. faj Közép- és Délkelet-Európában, Kisázsiában, Turkesztánban

114 és Afganisztánban (utóbbi két területen: ssp. alaica Stgr.) terjedt el.

115 A melegkedvelő faj hazánkban főleg a Középhegység dús sztyepplejtőin él, de lokálisan a Duna—Tisza köze meleg, meszes homokterületein is tenyészik. A Bükkben ritkán fordul elő, a fennsíkon töbörréteken, az alacsonyabb részeken sztyepplejtőkön. A bükki populáció is megegyezik a törzsalakkal, de a példányok méretei átlagban kisebbek, ugyanúgy mint a Tornai Karszt és a Zempléni-hegység rétjein repülő példányok. A méretbeli variabilitás valószínűleg a tenyészőhely magasságával függ össze. Egyetlen nemzedéke V. végétől VII. közepéig repül. Tápnövénye a Dorycnium germanicum

116 és herbaceum,

111 hernyója korábbi irodalmak {Abafi-Aigner, Seitz stb.) szerint ismeretlen, leírását Niculescu adja meg.

118 Argyronome laodice laodice Pali. Az ázsiai faj Németországban (Mecklenburg, Pomeránia), Lengyelországban és Magyarország északkeleti hegyvidékén éri el elterjedésének nyugati határát.

119 Észak-Európában (Baltikum, Finnország), kelet felől megismétlődő inváziók útján (ilyenek voltak 1947 és 1960-ban) újra és újra megtelepszik.

120 A magyarországi populációk megegyeznek a törzsalakkal. A Bükkben, a Zempléni hegységben és a Tornai Karszton sikerült megtalálni. A Bükkben