A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

• 358 GYULAI PÉTER nak tekintették, illetve az artaxerxes F. alfajait (pl. ssp. inhonora Jack.) agestis Schiff. alfajaiként írták le.

98 Alfajilag rendkívül erősen tagolt (részletesen Obraztsow és Varga munkáiban),

99 palearktikus elterjedésű faj, amely Európa középső részein általában magashegységi jellegű. Egész areáját tekintve rendkívül nagy vertikális elterjedése is, és a rendelkezésünkre álló adatok alapján 300

100-2700 m

101 közötti magasságokban fordul elő. Magyarországon lokálisan fordul elő, a Bükk hegységben és a Tornai Karszton. Csak erősen inszolált mészkőterületeken él. A magyarországi populációk önálló alfajt képviselnek,

102 de azonosak a Kelet-Szlovákiában élő populációkkal. Ennek az alfajnak sajátsága, hogy igen alacsony tengerszint feletti magasságokban is előfordul (Bükk hg.: Garadna völgy 330 m, Tornai Karszt: Tohonya-völgy kb. 300 m), valószínűleg a pleisztocén klímaingadozá^ sok alatt szorult le a Kárpátok magasabb régióiból. A ssp. issekutzi Balogh morfológiai bélyegei alapján a balkáni magashegységi ssp. macedonica Vrty.hez áll legközelebb. Az alpesi ssp. allous Hb.-\6\ a bükki populációk elsősorban nagyobb méreteikkel, a jósvafőiektől (issekutzi f. tornensis Varga) pedig a fonák alapszínének világosabb, tisztább szürke tónusában térnek el. Hasonló méretű, de jóval sötétebb a nagy areájú kontinentális alfaj, a ssp. inhonora Jach.

103 A Bükkben főleg a fennsík töbrös-mogyorócserjés részein tenyészik, de ritkán előfordul a fennsík peremén és az ide vezető völgyek magasabb szakaszain. A hímek röpte gyors, a nőstények ritkábban kerülnek szem elé, mivel vagy a tápnövényen, vagy fűszálakon ülnek. Az imágók meleg és fényigényesek, csak ragyogó napsütésben de. 10—du. 14-ig repülnek, borult időben főleg fűszálakon, esetleg mogyorócserjék levelein ülnek. Az endemikus alfajnak egyetlen nemzedéke van, mely VI. utolsó napjaitól, VIII. elejéig repül. Tápnövénye nálunk a Helianthemum ovatum, de nevelve a Geránium pusillumot és Erodium cicutariumot is fogyasztja.

104 Tápnövényéhez erősen ragaszkodik, többnyire közvetlenül tápnövénye termőhelye környékén repül. A peték és a fiatal hernyók a tápnövény leveleinek fonákján találhatók VII. végén és VIII.-ban. A fejlett hernyók hangyabolyokban telelnek át, myrmecophil faj. Agrodiaetus admetus admetus Esp. Pontomediterrán-turkesztáni elterjedésű faj. Hazánkban rendkívül lokálisan fordul elő, meleg, száraz, főleg dolomit alapkőzetű területeken (Pécs környéke, Dunazug-hegység, Budai hegyek, Naszály,

105 Bükk,

106 Tornai Karszt).

107 A hazai populációk a törzsalakot képviselik. A Bükkből eddig egyetlen példány ismeretes az Uppony környéki dolomit-lejtőkről. Egyetlen nemzedéke VII—VlII.-ban repül. A hernyó még leíratlan, Onobrychis-fa.]okon él. FAM.: NYMPHALIDAE Clossiana selene selene Schiff. Holarktikus faj,

108 melynek számos alfaja ismeretes. Hasonló hozzá — még genitália-bélyegekben is

109 — a neoarktikus C. myrina Cramer faj. Erdős területeken a legváltozatosabb élőhelyeken előfordul, de legkedvezőb-