A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

356 GYULAI PÉTER A Bükkben csaknem minden nyílt területen előfordul, még a fennsíkon is, de csak a déli és keleti részek meleg sztyepplejtőin gyakori. Két nemzedékes faj (V.—VI. és VII.—VIII.). Tápnövénye a Medicago lupulina. Jolana jolas jolas 0. A pontomediterrán faj keleten Iránig és Nyugat-Turkesztánig terjedt el.

85 A hazai populációk a törzsalakot képviselik. A fajt hazánkban fedezték fel (Koy T. 1816-ban a budai Farkas-völgyben). Ma már ismeretes a Villányi-hegységből (Siklós, Máriagyüd),

86 a Balaton nyugati partvidékéről, Verőce és Szentendre környékéről, a Budai hegyekből, a Naszályról

87 és a Bükkből. A Bükkben éri el elterjedésének északi határát. A száraz, meleg déli fekvésű domb- és hegyoldalak az élőhelyei, ahol tápnövénye környékén meleg napsütésben sebesen repkednek az imágók. Ezekhez a tenyészőhelyekhez erősen ragaszkodik, ezért lokális. A Bükkben eddig csak a Miskolc felé eső, alacsony fekvésű meleg mészkőlejtőkön találták Diósgyőrben és Fehérkőlápán. Valószínű azonban, hogy a déli Bükkben, a dél felé nyíló meleg völgyek bejárati részeinek (Hór-völgy) Coluteás területein rendszeresen tenyészik. Ezeken a helyeken azonban a repülési időben még nem történtek kielégítő gyűjtések. Egyetlen nemzedéke V.—VH.-ben repül. Hernyójának különleges életmódját elsősorban Frivaldszky J. és AbafiAigner L. kutatta ki. Hernyója változékony színű, sokszor fülbemászók és hangyák társaságában a Colutea arborescens termésében él.

88 Bábozódni a talajba húzódik. Kedvezőtlen időjárás esetén a báb diapauzája több évig is eltarthat. Maculinea alcon curiosa Szabó-M. a. alcon Schiff. A nyugat-palearktikus faj Észak-Európából hiányzik, keleten Szibíria délnyugati részéig van elterjedve.

89 Azonban elterjedési területén belül is rendkívül lokális, főleg hegyvidékeken él. Magyarországon erősen izolált populációi élnek, melyek két csoportra különülnek.

90 1. M. alcon alcon Schiff.: A nominotipikus alak a Dunántúl néhány pontján (Kőszegi-hg., Bakony, Esztergom környéke, Budai hegyvidék) és a Bükk hegység déli részén (száraz meleg helyeken, kis tengerszint feletti magasságban) él. A törzsalak bükki példányai azonban még Reskovits M. régi gyűjtéseiből származnak (Szőlőske, Síkfőkút, Oldal völgy), lehetséges, hogy a tenyészőhelyeket azóta elpusztították. 2. M. alcon curiosa Szabó: Az imágók kékesebb csillogásukban, és ökológiájukban térnek el a törzsalaktól. A Bükk hegységben és a Tornai Karszton tenyészik, egy példánya újabban előkerült a Zempléni-hegységből is (Dorgó, leg.: Gyulai I.). A Bükk endemikus alfajának élőhelyei főleg a fennsík töbreiben vannak. Ritkábban gyűjthető még a fennsík nagyobb kiterjedésű rétjein, és az ide vezető völgyek magasabb szakaszain is. Egyetlen nemzedéke VI. végétől VII. elejéig gyűjthető, töbörréteken VII. elején igen gyakori. Röpte jellegzetes, a nőstények alacsonyan, a fűszálak között lebegnek. A nőstény a Gentiana cruciata és G. ciliata levélhónaljába helyezi el egyesével,

91 aránylag nagy, csontszínű petéit.