A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFŐLDRAJZA 355 2. Az Északi Középhegységben (Bükk, Tornai Karszt, Zempléni-hegység) élő populációk a kelet-szlovákiaiakkal együtt a P. hippothoe eurydice Rótt. alfajt képviselik. Ez mindig egyetlen nemzedekes (VI—VIL, a Bükkben VI. vége VII. eleje), az imágók jóval nagyobb méretűek az előző alfaj példányainál. Az erősen nedvességkedvelő, hegyvidéki alfaj a Bükkben csak a fennsík töbrös-mogyorócserjés hegyvidéki rétjein él, 700—900 m közötti magasságban. Ezeken a helyeken nedves években nem ritka, de egy-egy száraz tavaszt követő néhány évben szinte eltűnik, és igen ritka. Tápnövényei a Rumex acetosa és R. acetosella, valamint főleg NyugatEurópában a Polygonum bistorta is. Everes decolorata austriaca Beuret * Ausztriától Bulgárián keresztül Kisázsiárg elterjedt, jellegzetes pontomediterrán areájú faj.

81 Hazánkban főleg hegyvidékeink meleg, déli lejtőin fordul elő, meszes kőzeten élő sziklagyepekben és sztyepplejtőkön (Villányi hegység,

82 Dunán túliközéphegység, Gödöllői dombvidék, Északi-középhegység, Tornai Karszt),

83 de meleg, homokos területeken síkvidékeken is előfordul lokálisan (főváros környéke, Debrecen—Nagycsere környéke).

84 A hazai — és ezen belül a bükki — populációk eltérnek a kis-ázsiai törzsalaktól, de megegyeznek a Bécsimedencében élőkkel. 5. kép. Palaeochrysophanus hippothoe 6. kép. Maculinea alcon curiosa Szabó eurydice Rótt. hím és nőstény hím és nőstény -