A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

354 GYULAI PÉTER FAM.: LYCAENIDAE Loweia alciphron alciphron Rótt. Az euroszibíriai faj számos alfajra tagolódik. A hazai populációk sem egységesek, és egy részük a törzsalakot, már részük egy alfajt képvisel.

67 1. L. alciphron chairemon Fruhst.: Lokálisan fordul elő a Dunántúlon (Baláta tó környéke, Uzsa, Budai hegyvidék), a Duna—Tisza közén, a fóti Somlyó hegyen,

68 a Nyírségben (Bátorliget), és Debrecen környékén (Debrecen—Hajdúbagos—Létavértes—Monostorpályi).

69 Rendkívül erősen variál, ugyanazon helyen látszólag más alfajokhoz tartozó formák is felléphetnek (pl. Debrecen környékén a mediterránban elterjedt ssp. gordiushoz hasonló példányok), természetesen anélkül, hogy az említett populációk között közvetlen genetikai kapcsolat lenne.

70 .. ;2. L. alciphron alciphron Rótt.: a faj törzsalakjának a Bükkben, a Zempléni hegységben és a Tornai Karszton élnek populációi. A Bükkben főleg a fennsíkon fordul élő, de igen ritka, a Tornai Karszton gyakoribb. Szintén egyetlen nemzedéke van (V.—

VII.), mint az előző alfajnak. Hernyója telel át. Táphövénye a Rumex acetosella. Heodes virgaureae pyronitens Szabó Nagy areájú euroszibíriai faj. A nominotipikus alakot Svédországból írták le. Számtalan alfajra tagolódik (Németország: ssp. chrysorhoas Courvoisier,

11 Kárpát-medence: ssp. pyronitens Szabó,

12 Szibíria: ssp. oranula Frr., inalpinus Ver. stb.).

73 Hazánkban a Középhegység magasabb részein élnek populációi, azonban leggyakoribb a Bükkben. A nedves, dús hegyi réteket, magasabb fekvésű völgyeket kedveli, ezért érthető, hogy a Bükk fennsík töbörrétjein tömegesen figyelhető meg. Érdekes újabban felfedezett, de csak igen kis egyedszámban gyűjtött kisbalatoni populációja.

74 Különösen a hím imágók sápadt-vörös színe és a felső szárny gyenge fekete foltsora üt el az ismert formáktól, így ez a populáció valószínűleg önálló alfajt képvisel. Egyetlen nemzedéke VI. végétől VIII. közepéig repül. Tápnövényei a Rumex acetosa és R. acetosella. • Palaeochrysophanus hippothoe eurydice Rótt. Az euroszibíriai faj Észak-, Közép- és Kelet-Európában, valamint Szibíriában fordul elő.

75 Areájának határait különösen dél felé nem ismerjük pontosan. A hasonló habitusú (biztosan csak genitália-bélyegek alapján elválasztható!) és ökológiájú P. candens, dél-európai hegyvidéki vikariánsa, azonban lehetséges, hogy csak alfaja. A törzsalak Észak- és Kelet-Európában nagy területeken él, de Szibíriábán már a ssp. mirus Ver. váltja fel.

76 A hazai populációk sem egységesek; a Kárpát-medencében két alfaja is él.

77 1. A Dunántúl néhány pontján lokálisan (Sopron, Kőszeg, Sárvár, Káld, Bakony, Lentikápolna, Kaposvár,

78 Sellye)

79 hegyvidéki nedves réteken, és síkvidéki lápréteken egy ketnemzedékes (V. és VII.—

IX.) alfaj él: P. hippothoe sumadiensis Szabó.™