A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

350 GYULAI PÉTER nak sem, ugyanakkor óriási elterjedése, önálló földrajzi és ökológiai variabilitása, sajátos fejlődési ritmusa, karyotípusa stb.) miatt nem sorolható be a P. napi alfajai közé sem. Anélkül, hogy részletesen érintenénk a P. bryoniae faji önállóságának problémáját, előre kell bocsátanunk, hogy a P. bryoniae a Bükk hegységben főként a P. napival alkotott hibridpopulációk képében van jelen, s a két taxon izolációjának mértéke az eddigi vizsgálatok szerint elsősorban ökológiai tényezőktől függ.

55 Viszonylag tiszta bryoniae jellegű populációkat találunk a Bükk-plató peremének szikla- és szurdokerdeiben, míg a fennsík nagy kiterjedésű rétekkel tarkított zonális bükköseiben a hibridizáció mértéke erősebb. A hegység alacsonyabb részeinek és előterének zonális tölgyeseiben úgyszólván kizárólag csak a P. napi-t találhatjuk meg, bár egyes szurdokszerű völgyszakaszokban a P. bryoniae szigetszerű populációi (Lökvölgy, Vöröskői-völgy, Oldal-völgy, Imóforrás, Hór-völgy) egészen alacsony tengerszint feletti magasságban is tenyésznek. Varga Z. megfigyeléseire hivatkozva megjegyezzük, hogy a P. bryoniae flavescens előfordulása a Bécsi-medence peremén (Mödling—Baden környéke) sem elsősorban a tengerszint feletti magasság, hanem sokkal inkább a vegetáció függvénye (dealpin elemekben gazdag aljnövényzetű reliktum feketefenyvesek).

56 A P. bryoniae O. és a napi L. közötti fenológiai különbség {bryoniae O. kettő, napi L. három nemzedékes) oka valószínűleg a két faj eltérő fotoperiodikus sajátságából adódik. A bryoniae esetében a nyár második felében, a felnövekvő hernyókból kialakuló bábok diapauzába mennek (rövidülő megvilágítás, esetleg a növényekben megnövekvő aktív-tannin-szint miatt) és az új, imágók csak a következő tavasszal kelnek ki. A napi nyár végén felnövekvő hernyóira mindez kevésbé hat és a bábokból az ősszel még egy harmadik generáció is megjelenik, és csak az őszi bábok diapauzáinak. Ez a különbség hibrid-populációk egyedeinél is kimutatható.

57 Lehetséges, hogy mint arktikus, ill. magashegységi faj, a bryoniae az ottani viszonyokat (rövid vegetációs időszak és ökológiai tényezők különlegessége) genetikailag olyan mértékben magán viseli, hogy a bükki populációk alacsony hegyvidéki, lomberdőlakó jellege ezen még nem változtatott. A P. bryoniae marani Moncha eddig megfigyelt bükki tápnövényei a következők : Dentaria bulbifera (főleg a fennsík montán bükköseiben), Lunaria rediviva (szurdok és sziklaerdőkben), Arabis alpina (reliktumőrző sziklaerdőkben), Arabis hirsuta, turrita, Hesperis matronalis, vrabélyiana (hársas-kőrises sziklaerdőkben, sziklás bükkösökben).

58 A felsorolt tápnövények többnyire foltszerűen fordulnak elő, és ez a tény is elősegíti a bryoniae-populációk topográfiai és ökológiai lokalizációját. Újabban Cardamine impaciens és Rorippa altissima levelein is megfigyeltük hernyói táplálkozását. Külföldi irodalomból még az alábbi tápnövényei ismeretesek: Biscutella laevigata, Thlaspi alpinum, Árum maculatum, Reseda-fa]ok.^ A P. bryoniae nálunk az eddigi adatok szerint két nemzedékű, bár lehetséges, hogy a Bükk hegység leghűvösebb részein előfordul egy nemzedékű formája is. (1969 és 1970 évben június—július fordulóján a Leány-völgy felső végénél és a Lusta-völgy magasabb fekvésű szakaszán még észleltünk megkésett