A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFÖLDRAJZA 349 A meleg és mérsékelten nedvességkedvelő faj a Bükknek főleg a déli és nyugati részén van elterjedve (klasszikus élőhelyeit a Hór-völgyben sajnos lassan elpusztítják), de ismeretesek példányai a fennsíkról és annak pereméről, patakvölgyekből is. A hideg völgyszakaszokat és a zárt erdőket kerüli. Csak erősen meszes alapkőzetű területeken tenyészik, ezért vulkáni alapkőzetű részekről még a Bükkben is hiányzik. Évente két nemzedéke fejlődik ki; az első V.-ben, a második VII—VIII.ban repül, de főleg VII. első felében. Nálunk megfigyelt tápnövényei a Cardamine pratensis és a Cardaminopsis arenosa.^ Dél-Európában és a Bécsi-medencében a Peltaria alliacea is tápnövénye.

46 A ssp. rossii Stef. hernyói a Diplotaxis tenuifolia, Lepidium graminifolium Origanum-, Scabiosa- és Lavandula-fajok leveleit fogyasztják.

47 Pieris bryoniae marani Moucha Eurázsia arktikus-szubarktikus és magashegységi területein elterjedt állat, amelynek faji önállósága hosszú idő óta vita tárgya, és sok neves szerzőt foglalkoztat (Müller-Kautz,

í8 Lorkovic,^ Niculescu,

50 Petersen,

51 Verity,

52 Moucha,

53 Varga

5i és mások). A felsorolt szerzők közötti véleménykülönbségek oka elsősorban az, hogy a P. bryoniae szaporodásbiológiai izolációjának mértéke a P. napi-tói területenként eltérő, ezért nem tekinthető teljesen megnyugtató módon önálló faj2. kép. Pieris bryoniae marani Moucha első 3. kép. Pieris bryoniae marani Moucha nemzedéke, hím és nőstény második nemzedéke hím és nőstény