A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

348 GYULAI PÉTER euryök, és csaknem minden nyílt, füves helyen, még kultúrterületeken is gyakori. — Gyűjtötték az Alföld peremén és a Tisza völgyében

39 is, ezek azonban valószínűleg elkóborolt példányok lehetnek. Leggyakoribb meleg, meszes alapkőzetű területeken. A Bükkben főleg sztyepplejtőkön és napsütötte réteken repül, sebesebben mint a C. hyale L., ezért többnyire már jellegzetes, gyors röptéről felismerhető. Egyes helyeken (pl. bükki „kövek" sztyepplejtői, Déli-Bükk, Létrástető) gyakori. Általában két nemzedekes (V—

VI. és VII—

VIII.), kedvező években és helyeken részleges harmadik nemzedéke (IX—

X. eleje) is van. Hernyója (áttelel) a Hippocrepis comosa, Coronilla varia, és Trifolium-fa]ok leveleivel táplálkozik.

40 Pieris mannii reskovitsi Szabó Dél-európai és kisázsiai faj. A hazai populációk önálló, endemikus alfajt képviselnek,

41 melyet a Bükk hegységből írtak le. A Kárpátok ívén kívül, Romániában élő populációk már más alfajt (P. mannii rossii) képviselnek.

42 A Kárpát-medencei izolált populációkat Reskovits M. találta meg a Bükkben,

43 melyről az első irodalmi hivatkozást csak 1958-ban találjuk.

44 Később előkerült ugyanez az alfaj a Tornai Karsztról is. (A szubendemizmusok a Bükk és a Tornai Karszt faunájában azonosak, mely a két terület faunájának közös eredetére és kapcsolatára mutat!) /. kép. Pieris mannii reskovitsi Szabó második nemzedéke hím és nőstény