A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG MACROLEPIDOPTERA FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFÖLDKAJZI VIZSGÁIATA II. DIURNA 2. GYULAI PÉTER A dolgozat első része, amely ugyanezen kiadvány előző kötetében jelent meg — a bevezető-történeti rész után — a Bükk hegység geológiai, klimatológiai, növénycönológiai viszonyait tárgyalta, és ismertette a hegység területéről eddig ismertté vált 133 Diurna-faj gyűjtési adatait. A jelenlegi, második rész ebből a 133 fajból 38, faunisztikailag, Ül. a hegység faunagenezisének megismerése szempontjából fontos fajjal foglalkozik. Ismerteti ezeknek a fajoknak általános, hazai és bükki elterjedését, ökológiáját, etológiáját, fenológiáját, irodalomból ismert és újabban megfigyelt tápnövényeit, és röviden foglalkozik az egyes fajokkal kapcsolatos alfaji („mikroszisztematikai") problémákkal. Az ismertetett fajok közül a Pieris mannii reskovitsi Szabó, a Pieris bryoniae marani Moucha, a Maculinea alcon curiosa Szabó és az Aricia artaxerxes issekutzi Balogh a Tornai Karszt faunájával közös szubendemizmusok. A Heodes a. alciphron Rótt; a Palaeochrysophanus hippothoé eurydice Rótt; a Fabriciana niobe zemplenensis Varga és Mellicta britomartis confulgens Iss. et Kov. hazánkban csak a Bükkben, a Zempléni hegységben és a Tornai Karszton fordulnak elő. Magyarországon eddig csak a Bükk hegységből került elő a Colias palaeno europome Esp. és a Clossiana t. titania Hbn. FAM.:HESPERIIDAE Carcharodus floccifera floccifera Z. Európában (Közép- és Dél-Európa) és Ázsia középső és déli részein elterjedt faj.

1 Európában legészakabbra Németország déli részén jut.

2 A hazai populációk a törzsalakot képviselik.

3 Főleg domb- és hegyvidékeinken gyűjtötték (Dunántúl, Budapest környéke, Északi-Középhegység, Tornai Karszt),

4 de ismeretes néhány síkvidéki lelőhelye is (Miskolctól délkeletre a Bársonyos környéke,

5 a Tisza völgye,

6 Debrecen környéke

7

). Melegkedvelő faj, főleg sztyepplejtőkön él a Déli-Bükkben, de a fennsík rétjein és — meleg, száraz időben — a töbrökben is gyakori. Két nemzedékes (V—

VI és VII—

VIII.). A fennsíkon azonban csak VIIben sikerült gyűjteni, valószínűleg itt csak egyetlen nemzedéke fejlődik évente. Hernyója telel át, Lavathera-, Malva-, Alchemilla-ía)6k összeszőtt levelei között él. Irodalom szerint Marrubium-íájok és a Stachys silvatica és germanica leveleit is fogyasztja.

8