A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton
326 VIGA GYULA 10. kép. Kecskeól (egykor sertésól) Teresztenyén A haszonvétel formái A tej. A kecsketartás fő haszonvételi formája a tej. A kecsketej felhasználása és feldolgozása a parasztgazdaságok gazdasági-szociális helyzetét is tükrözi. Akkor, amikor a parasztság — a már említett — szociális hatások miatt nagyszámú kecskét tartott, gyakran a szarvasmarha helyett is, a tej feldolgozásának szinte valamennyi formáját gyakorolta. A tejnek szinte valamennyi cseppjét felhasználták. Túrót, sajtot, vajat készítettek belőle, a visszamaradó savóból pedig zsendicét. A gazdasági stabilizálódás idején nemcsak a kecskék száma csökkent, hanem a tejfeldolgozás módjaié is. A kecsketej egyre gyakrabban a malacok moslékjába került, sajtot, túrót csak az öregek és szegényebbek készítenek belőle, s zsendicét ma már senki nem csinál. A kecskét az elles után 6—8 héttel kezdik fejni, aki a gedót levágja vagy eladja, az 2—3 héttel korábban. A fejés november végéig — december elejéig tart, az állat vemhességének középső idejéig. A fejés — mint általában a kecskével való foglalkozás — elsősorban a nők feladata, de szükség esetén bármelyik családtag megfeji az állatot. Vagy az istállóba (ólba) bekötött állatot fejik,