A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton

KECSKETARTÁS AZ AGGTELEKI-KARSZTON 323 répalevél, letört gallyak, kukoricaszár stb.), valamint a ház körül kikerülő (moslék, kenyérhaj stb.) takarmányon tartják, néha az árokparton legeltetik, s esténként megjáratják az állatot. A lakosság legalsó rétegei — akik még a kecske fűbérét és pásztorbérét sem tudták kifizetni — a ház körül, árokparton pányván tartották állataikat. A cigány lakosság körében általánosan elterjedt ez a tartásmód (7. kép). A kecske nyakára vagy szarvára 3—4 méter hosszú kötelet vagy vékony drótot kötnek, egy cöveket ütnek le az árokparton vagy ódáiban, s ahhoz erősítik az állat kötelét. Mikor lelegelte maga körül a füvet, akkor a karót néhány méterrel arrébb ütik le. A gyerekek és az öregek kézben tartott pányván is legeltették a kecskéket. A kecskéket éjszakára általában o'/ba zárják. Mindössze két ellenkező adatunk van: Jósvafőn nyaranta az este hazatérő kecskéket fejés után általában nem zárták be, hanem szabadon engedték az erdő alatt, az ún. ódáiban. Egerszögön a pásztor háza mellett sziklafülke található, ahol — főleg télen, mikor amúgy is kevés tejet ad az állat — kint éjszakáztak a kecskék, s reggel onnan mentek a legelőre (8. kép). 7. kép. A kecske pányván való tartása (Szőllősardó)