A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GUNDA Béla: Egy magyar vadászadoma

220 GUNDA BÉLA csát. Egyéb madár már óvatosabb volt. Akadt pákász, aki maga szórta a gyékényszemetet a vízre s a törmelék közepén várta a feléje úszó madarakat.

4 Ecsedi I. és Szűcs S. leírásainak van azonban egy gyengéje. A tök késő (szeptemberben) érik, amikor már órák hosszat nem igen tartózkodhat a hideg vízben a madarász. Nyári időben csakis az előző évről megmaradt tökhéjat használhattak. Nemcsak az Alföld hajdani mocsaras területeiről ismerjük a madárfogásnak ezt a módját, hanem Ausztrália kivételével az öt világrész mindegyikéből. A 18. század közepéről származó leírás szerint Kínában a szelíd szárnyasok mellett fogyasztják a vadmadarak, különösen a vadkacsák húsát is. A madarász a fejét kivájt és kiszárított tökkel borítja le, amelyen kitekintő és lélegzőnyílások vannak (Yang-Ce-Kiang). Ezzel a maszkkal ül be a vízbe és a körülötte úszkáló kacsákat megfogja, kitekeri a nyakukat és az övére akasztja zsákmányát.

5 Erről a kínai kacsafogásról képesábrázolás is fennmaradt.

6 A képen tök helyett tálforma fedő látható. Mons. de Thevenot 1686-ban megjelent könyvében leírja a madárfogás hasonló módját Indiából. A közel háromszáz éves híradás szerint a madarászok majdnem függőlegesen úsznak a vízben s a fejük le van borítva lyukakkal ellátott fazékkal. A fazekat tollakkal takarják el, hogy a kacsákat és más madarakat minél jobban megtévesszék. Ha a madarász a kiszemelt zsákmánya felé úszik, azok nem ijednek meg, úszó madárnak vélik a leplezett fejet. A madarász a kacsákat lábuknál fogva a víz alá húzza. A zsákmányul esett madarakról a többiek azt gondolják, hogy azok csak a víz alá buktak.

7 Ugyanennek a madárfogásnak egyik változata az, amikor a vadász (Sind, Larkana vidéke az Indus alsó folyásánál) belegázol a sekély vízbe s a fején egy kacsa lenyúzott tollas bőrét hordja, amelyen kitekintő és lélekző nyílások vannak. Ezzel a maszkkal becserkészi a szárcsa (Fulica atra) csapatot s a víz alá húzgálja a madarakat olyan gyorsan, hogy felröppenni sincs idejük. A zsákmányt azután az övére kötözi. Reggelenként az ügyes madarász húsz-harminc szárcsát is megfog. Vadkacsát is elejtenek ilyen módon. Előfordul, hogy a kacsabőr-maszk helyett egy szelíd kormorán ül az ember fején s ezzel cserkészik be a vízimadarakat. A madárfogásnak ez a módja már ismeretes volt Akbar császár (1542— 1605), a híres nagymogul idejében is.

8 Baker Stuart C. C. is leírja, hogy a Fulica atrai Indiában úgy fogják, hogy a vadász vállig, nyakig belemegy a vízbe, a fejét kócsagbőrrel borítja le s a megközelített madarakat nyíllal és íjjal ejti el vagy kézzel fogja meg.

9 A Nílus mentén krokodilvadászatnál alkalmazzák a tökkel való leplezést. A vadász kitekintő nyílásokkal ellátott tököt borít a fejére és így úszik a homokos part felé, ahol a krokodilok fekszenek és alszanak. Amikor megközelítette őket egy kiáltással kiemelkedik a vízből és lándzsát hajít valamelyik állat oldalába vagy lábtövébe. A megsebzett állat beleveti magát a vízbe, de a szakás lándzsát egy hosszú kötél segítségével a vadász a kezében tartja és így kíséri a menekülő állatot. Maga a vadász vagy a segítségére siető társa ismét megsebzi a krokodilt. Az állat így kimerül és megdöglik.

10 A Nílus mentéről, Alsó-Egyiptomból többször említik a tökmaszkkal való vízimadár, elsősorban vadkacsa fogást is. Különösen áradások idején fognak össze ilyen módon sok madarat.