A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

164 LAGZI ISTVÁN százados szervezte, koordinálta a szökéseket. Zielinski százados kapcsolatban volt a hidasnémeti, Tornyosnémeti és a tornanádaskai lengyel katonai táborokkal is, később Dembinski irodájában dolgozott. Kapcsolatait a Franciaországba való utazásig fenntartotta az előbb említett táborokkal. A Zielinski századosra vonatkozó iratanyagból arra következtethetünk, hogy az előbb említett táborokból szervezett szökésekért személyes felelősséggel tartozott. Tevékenysége megerősíti azt, hogy a budapesti lengyel konzulátus tevékeny szerepet játszott az evakuációban.

56 A szökések elemzésénél világossá vált, hogy vidéki viszonylatban is budapesti irányítás mellett szervezik, koordinálják az evakuációt s a szálak a lengyel követségre és a Lengyel Katonai Képviseletre vezetnek. A felsőhangonyi lengyel katonai táborból 1940. január 27—30. között nyolc tiszt és 43 katona, a sajószárnyai gyűjtőtáborból február 4-én négy katonai személy

57 „távozott" el. A táborőrség parancsnoka a szökéseket Stefan Dembinski tábornok túl széleskörű hatáskörével hozta összefüggésbe. A jelentés megállapította, hogy a „... szökések különösen megszaporodtak azóta, amióta az egyes táborok élére a lengyel rangidős tiszteket (starszy obozu) Dembinski tábornok [Lengyel Katonai Képviselet parancsnoka] a területileg illetékes hdt.pság. és annak összekötő tisztjének megkérdezése nélkül önállóan nevezi ki."

58 Littay altábornagy is azon a véleményen volt, hogy „... Dembinszki [Dembinski] lengyel tábornok részére engedélyezett ügykör a lengyel táborok ügyeivel úgyis megterhelt hdt.-ok munkáját még jobban meg fogja nehezíteni. A H. M. 21. osztálya ugyanis jogot ad arra, hogy egyes lengyel tiszteket fent nevezett lengyel tábornok [Budapestre] magához rendelje."

59 A jolsvai, a felsőhangonyi valamint a Sajó és az Ipoly menti táborokból végrehajtott szökések kivizsgálásakor a miskolci VII. hadtest parancsnoka Nagy altábornagy felháborodva jelentette a H. M.-nek, hogy a polgári hatóságok „... eddig még a lengyel katonai internáltak szökésének előmozdításában részt vett magyar polgári egyének legnagyobb részét eljárás alá sem vonták, sőt a hdt. pság. (hadtestparancsnokság) által letartóztatott és nekik további fogvatartásra és eljárás végett átadott, tettenért bűnösöket »állítólag felsőbb rendelkezésre« szabadon bocsátották. Ugyanakkor, mikor a hdt. pság. a lengyel internáltak szökésének megakadályozása végett költséget és munkát nem kímélt csakhogy a lengyel katonai személyek szökését meggátolja, a fennálló rendeletek szerint nem találja helyénvalónak, a polgári hatóságok lassú és engedékeny eljárását... tettenért szöktetőkkel szemben." Nagy altábornagy okfejtése szerint a polgári közigazgatási hatóságok lassú eljárásából az az erkölcsi kár származik, miután a lengyel polgári táborok közelében levő községek lakói azt látják, hogy a lengyel internáltak szöktetésében résztvett és tettenért egyének, kik a szüntetéseket (helyesen: szöktetéseket — L. I.) üzletszerűen (!) folytatták, büntetésben nem részesülnek, sőt abból megtorlás nélkül tetemes anyagi hasznot is húznak (lengyelenként 20—80 pengő)

v A lengyel katonai internáltak szökésének meggátlása végett kérem H. M. Úr mielőbbi intézkedését, hogy a lengyel katonai internáltak szökését elősegítő polgári személyeket a polgári hatóságok — hosszadalmas eljárás mellőzésével — késedelem nélkül vonják felelősségre."

60